2011. június 14., kedd

Szandra Burke's life 122 rész

Szijasztook!! Nah hát itt is van a kövi rész:D Nem csacsogok inkább.
Remélem tetszeni fog és, hogy pár sorban el is mondjátok a véleményeteket:D
Puszi és jó olvasást

"A szerelem a másik személybe vetett hit megnyilvánulása, melyet mindig titokzatosságnak kell körüllengeni. Minden percét meg kell élni és ki kell élvezni, de ha megpróbáljuk megérteni, a mágia elillan"

Reggel jó kedvvel ébredtem, de ugyanakkor a saját ágyamban kissé szűkösen voltam. Főleg miután jobban magamhoz tértem, észrevettem, hogy valakinek a lába épp a mellkasomon landolt. Szerencsére nem volt szaga, de azért gondolom, senki sem szeret úgy ébredni, hogy egy láb van rajta. Kicsit felemeltem a fejem, hogy láthassam, kitől származik ez a testrész, majd látva, hogy Vicky-hez tartozik, és, hogy már kezd ébredezni, úgy döntöttem, hogy értesítem arról, hogy épp majdnem a számba lógatja a lábát.
- Vicky?! – motyogtam visszahúzva a fejem, mert épp a lábát is kezdte mozgatni és nem igazán akartam, hogy az arcomba nyomja.
- Hm…? – kapta fel a fejét kómásan.
- A lábadat épp az arcomba lógatod – húztam fel a szemöldököm és néztem rá.
- Oh – húzta össze a szemét, majd hajtotta le a fejét – bocsi – motyogta rekedtesen majd leemelte rólam a lábát és immár végre szabadabban vehettem a levegőt.
- Semmi gond, csak tudod… nem jó egy lábbal ébredni – kuncogtam el magam.
- Ühüm – feküdt vissza a párnára még álmosan.
Körbenéztem és mosolyogva figyeltem, hogy még mindenki javában horpaszt, de mivel nem akartam őket felkelteni a mocorgásommal, így óvatosan kiszálltam az ágyból, majd a földszintre indultam, ahonnan már fenséges illatok szállingóztak.
- Jó reggelt – mosolyogtam anyura, és látva, hogy mit süt, egyből megnyaltam a szám, hiszen a legkedvencebb kedvenc reggelimet csinálta, a palacsintát.
- Jó reggelt – nézett rám és mosolyodott el ő is – a többiek még alszanak?
- Ühüm – bólogattam – hm… minek köszönhetem, hogy a kedvenc reggelimet csinálod? – ültem le a pulthoz várva az első adagot.
- Hát… semmi különösnek – vonta meg a vállát- csak gondoltam örülnél neki – mosolygott.
- Igen, nagyon is örülök – bólogattam hevesen.
- És milyen volt a parti? Jól éreztétek magatokat?
- Hmm… nagyon – emlékeztem vissza – eszméletlen jó volt.
- Nem ittál ugye? – nézett rám aggódóan.
- Nem – vágtam rá ingatva a fejem –de képzeld, Taylor igen – kuncogtam el magam, kómás fejét magam elé képzelve.
- Tényleg? – kuncogta el magát.
- Ühüm – bólogattam – a srácokkal iszogatott és kicsit be is csípett. De nem árt neki – legyintettem.
- Ő is megteheti – vonta meg a vállát.
- Meg bizony. Most bulizzon, míg lehet.
- Így van – bólogatott egyetértően.
- Huh, egész este táncoltunk, hülyéskedtünk és áh… nagyon jó volt. Még most is fáj egy kicsit a lábam.
- Ennek örülök – mosolygott.
- Aztán remélem Jace épségbe hazavitte Taylort. Majd felhívom, hogy, hogy érzi magát.
- Annyira nem volt magánál? – dülledtek ki a szemei.
- Jaj, nem, dehogy – ingattam a fejem – egy-két whisky-t húzott le azt hiszem, és tudod, mivel ő szinte sosem iszik, így egyből beállt attól a kis piától is.
- Ja, értem – bólintott.
- De kellett ez már nagyon nekem, és szerintem Taylornak is. Ez a kis kikapcsolódás.
- Még március 17 előtt, ugye? – mosolyodott el.
- Bizony – bólogattam.
- Beszéltetek már arról, hogy mik a terveitek? – nézett rám immár kissé elkomolyodva.
- Igen, nagyjából mindent megbeszéltünk.
- Szeretném, ha beavatnál engem is.
- Persze – bólogattam hevesen – a búcsú koncertemről tudsz, ugye?
- Igen, igen. Meg, hogy a média is tudni fog róla. De biztos, hogy jó ötlet ez? Mármint az, hogy a médiának is tudnia kell.
- Hát… nem tudom igazából. De nézd, hogyha elkezdek kerekedni, akkor előbb-utóbb úgy is rájönnek szóval… - vontam meg a vállam.
- Ez is igaz.
- Csak attól félek, hogy ha kiderül, akkor végképp nem tudok majd sehová se menni a nélkül, hogy egy fotós ne lenne a nyomomba. De majd maximum álcázom, magam vagy nem tudom – kuncogtam.
- Mondjuk elvégre a testőröd arra való, hogy megvédjen szóval…
- Így van – vágtam rá – egyébként, ha lemegy ez az egész felhajtás a koncerttel meg a médiával, akkor majd elkezdünk keresgélni itt a közelbe egy saját házat. Tényleg majd apunak szólj már, hogy örülnék, ha felhívná azt az ingatlan eladó ismerősét.
- Várj! – tette fel a mutató ujját – itt is maradhattok. Hiszen nagy ez a ház. És nem akarom, hogy elmenj innen – nézett rám kérlelően.
- Ez nekem is eszembe jutott, de Taylor szerint úgy sem fogunk örökre a szülőknél maradni, így jobb az, ha elköltözünk azelőtt, hogy megszületik a baba. De igazat is adok neki, hiszen egy az, hogy nehezebb lenne úgy költözni, hogy közbe a nyakunkon van egy baba, a másik meg az, hogy így is rengeteg cuccunk van mindkettőnknek, de ha még ott lesz a kicsi is, akkor meg aztán egy hét alatt se fogunk tudni beköltözni.
- Igazatok van – bólogatott – akkor is olyan rossz lesz, ha elköltözöl innen – húzta el a száját.
- Tudom, anya, de itt leszünk a közelbe és bármikor átjöhetsz majd. Mert én csak is ezen a környéken akarok házat, pontosan azért, hogy közel legyek hozzátok.
- Tudom, tudom – motyogta – furcsa lesz, hogy nem foglak látni minden nap.
- Jaj, ne is mond. Nehéz lesz itt hagyni ezt a házat – húztam el a szám – de mit tegyek – vontam meg a vállam – egyszer úgy is elköltöznék.
- Hm… - bólogatott egyetértően – és azután? Taylor mit tervez a munkába?
- Hát… azt mondta, hogy forgatni fog decembertől-február végéig – húztam el a szám – aztán meg majd nyáron. De azt megbeszéltük, hogy ha úgy alakul, akkor vele megyek a babával és addig ott leszünk, amíg a forgatás tart. Csak még gondolkodik azon, hogy elfogadja-e a szerepet vagy ne.
- Ühüm, értem. Azért tudod – mosolyodott el rám – büszke vagyok rátok, hogy ilyen éretten kezelitek ezt.
- Már 18 éves vagyok, ideje végre komolyodni.
- Bizony – sóhajtott nagyot – nagyon hamar elment az idő, jézusom. Még most volt, hogy beírattunk az általános suliba, most meg… pár hónapon belül meglesz az első unokám – mosolyodott el.
- Igen – bólogattam – és, ha már itt járunk, milyen érzés tudni, hogy nagyi leszel? – vigyorodtam el.
- Nagyon jó érzés – mosolygott – én egyébként örülök nektek, hogy lesz egy gyönyörű szép kisbabátok. Csak amikor megtudtam, azt gondoltam, hogy elkezdtek pánikolni meg… gyerekesen fogtok viselkedni, de most, hogy látom, tényleg milyen éretten fogjátok ezt fel, megnyugodtam e-felől. És már alig várom, hogy kényeztethessem – mosolygott még mindig.
- Egyébként én az elején teljesen kétségbe voltam esve, meg, ahogy mondtam pánikoltam egy kicsit, hogy mi lesz így velem meg minden, de utána Taylor elmondta a jó lehetőségeket és akkor eldöntöttem, hogy kihozom ebből az egészből a legjobbat. Elég nehéz, hogy talán évekig nem folytathatom a karrierem, de… ki fogom bírni. Ha Britney, Christina Aguelira, Nelly Furtado, Jennifer Lopez és minden olyan énekesnek sikerült megcsinálnia, közben úgy, hogy gyereke van, akkor nekem is sikerülni fog.
- Ez a beszéd – vágta rá – és a neveken gondolkodtatok már?
- Épp tegnap beszéltük Tay-el – mosolyogtam – és azt hiszem el is döntöttük. Arra jutottunk, hogyha fiú lesz, akkor a nagypapáról fogjuk elnevezni…
- Tényleg? – nézett rám csillogó szemekkel.
- Igen – bólogattam határozottan – Taylor ötlete volt.
- Ha most élne… biztosan majd kicsattanna az örömtől – mosolyodott el.
- Tudom – mosolyogtam én is – ha pedig lány lesz, akkor Annabell lesz.
- Szép név ez is. És miért nem nevezitek el magatok után?
- Áh, nem – ingattam a fejem – Taylor nem akarja, hogy utána nevezzük el és én sem rajongok azért, hogy utánam nevezzük el, ha lány lesz.
- Értem – mosolygott – pedig nektek is szép nevetek van.
- Hát… jobban tetszik az Annabell és Matt Lautner.
- De ugye majd elmehetek veled néhány vizsgálatra?
- Persze – vágtam rá – Taylor is nyaggat ezzel, de… valahogy nekem olyan kínos, hogy ott van, és közben odalent vizsgálnak – borzadtam össze elképzelve magamba.
- Miért? – mosolyodott el – az természetes, ha az apa is ott van a vizsgálaton.
- Tudom… és majd valahogy ráveszem magam, mert félig-meddig akarom, hogy eljöjjön néhányszor, hogy láthassa ultrahangon.
- Helyes – bólogatott.
- Viszont előre szólok, hogy majd örülnék, ha a költözésnél segítenétek.
- Ez természetes. Sőt, majd vásárlunk nektek valami, hogy azért belőlünk is legyen ott valami – mosolyodott el.
- Áh, nem kell – legyintettem – mondjuk, először még a ház legyen meg, ugye bár – mosolyodtam el.
- Igen – bólogatott.
- És egyébként apuval szoktatok erről beszélni? Mármint arról, hogy terhes vagyok.
- Szoktunk, sokat – vágta rá.
- És… mi a véleménye? Vagy mit mondd erről? Mert állandóan dolgozik és ezért nem is igazán tudok leülni vele beszélgetni – húztam el a szám.
- Ugyanazon a véleményen van, mint én. Először aggódott, hogy nem fogjátok vállalni a felelősséget, de most már ő is úgy van vele, hogy örül, hogy végre jön az első unoka.
- Ennek örülök – mosolyodtam – fontos nekem apu véleménye, és nem akarom, hogy haragudjon rám e-miatt vagy ilyesmi.
- Dehogy haragszik – ingatta a fejét – persze szerintem ő is kicsit szomorú lesz, hogy már nem itt fogsz élni, de meg fog vele birkózni.
- Addig még sok idő van. Na, jó azért olyan sok nincs. Néhány hónap talán.
- Hamar eljön az, majd meglátod. Mire észbe kapsz, már ott fogod tartani a kezedben a kis babydet.
- Hm… - gondoltam bele milyen is lesz, amikor először megkapom a kezembe. Valahogy el tudtam képzelni, hogy nagyjából hogy fog kinézni, és… maga az az érzés, hogy ott lesz velem, jó érzéssel töltött el.
- És mentek ma valahová ketten? – mosolyodott el.
- Nem tudok róla, miért? – húztam fel a szemöldököm.
- Semmi, csak kérdeztem – vonta meg a vállát.
Nekem kicsit gyanús volt ez az utolsó kérdés, és van egy olyan megérzésem, hogy köze lehet ahhoz, hogy Taylor készül valamire. De, ahogy mondtam nem akarom elrontani a tervüket, így csak bíztam abba, hogy valami olyanra készül Tay, ami egyikünknek sem árt. Megkaptam az adag palacsintámat és közben még beszélgettünk anyukámmal néhány dologról, majd rá nem sokára a csajok is megérkeztek fél kómás fejjel, amin csak kuncogni tudtam, de a jó illatokra ők is észhez tértek és azonnal levágódtak mellém, így együtt reggeliztünk tovább, közben kivesézve a tegnap estét. Ahogy mindünk jól lakott, megköszöntük anyukámnak az isteni reggelit, majd a szobámba visszamentünk, ahol összeszedték magukat a lányok és arra hagyatkozva, hogy menniük kell, mert dolguk van, lekísértem őket az ajtóhoz, és megbeszélve, hogy még beszélünk vagy megpróbálunk még egy ilyen estét összehozni, elbúcsúztam tőlük majd el is mentek. Nekem még semmi kedvem nem volt felöltözni, meg amúgy is szerintem Taylor még javában húzhatta a lóvőrt, így unottan mentem vissza a szobámba a tv elé leheveredve, és egyik kedvenc csatornámra kapcsolva, néztem az egymást követő sorozatokat.

************

Sokáig bámultam a tévét meredten és néztem a jobbnál jobb sorozatokat, de persze közben az órára pillantottam, hogy nagyjából kiszámoljam, Taylor mikor fog kivánszorogni az ágyból, majd délután közepe fele, úgy döntöttem, hogy ideje felkelni és végre átnézni a kómás kis Tayloromhoz. Így kimászva az ágyból a fürdőbe eredtem, hogy elvégezzem a teendőimet, majd utána a gardróbba indultam, ahol egy kis nézelődés után, egy farmert és egy fehér egyszerű topot, rá pedig egy bő zöld felsőt húztam elő. Felöltöztem gyorsan, majd a fürdőbe visszalépve, nagyjából rendeztem arcberendezésemet, lófarokba fogtam a hajam, felhúztam egy papucsot, a telefonomat még a zsebembe mélyesztettem, majd a földszintre indultam. Lent eldaráltam anyukámnak, hogy átmentem Taylorhoz, és mivel jó idő volt, így úgy döntöttem, hogy sétálni fogok.
Hamar odaértem, és az ajtó csengőt benyomva vártam, hogy kinyissák. Pár másodpercnyi várakozás után, végre nyílni kezdett az ajtó, és látva Debi mosolyát, én is elmosolyodtam.
- Szia – köszönt kedvesen.
- Szia – mosolyogtam rá.
- Gyere be- invitált be.
- Taylor? Felkelt már? – kérdeztem és közbe mentem be.
- Oh, persze. Már rég – legyintett – úgy egy órája ment el – lepődtem meg erre.
- És… hová ment? – húztam fel a szemöldököm.
- Az legyen neked titok! – mosolyodott el.
- Ne, már! – kuncogtam el magam – mindenki titkolózik! Na, légyszi. Mondd el – néztem rá boci szemekkel.
- Taylortól kérdezősködj – emelte fel mindkét kezét védekezően.
- Mintha ő többet mondana – tettem csípőre a kezem – nagyon kíváncsi vagyok már.
- Ne aggódj, mindent megtudsz majd, hamarabb, mint gondolnád.
- Oh, Debi! Megőrjít már ez a kíváncsiság – néztem rá tettetve a morcosságomat.
- Aki kíváncsi, hamar meg öregszik –mosolygott.
- Akkor én már holnap olyan leszek, mint az a ráncos bőrű kutya.
- Ennyire kíváncsi vagy? – kuncogta el magát.
- Mindenki tudja, hogy nagyon kíváncsi fajta vagyok, főleg ha ilyen nyíltan titkolóznak előttem.
- Akkor nyugodj meg – mosolygott – Taylor biztos a perceken belül itt lesz. Várd meg nyugodtan.
- Rendben – bólintottam mosolyogva.
Gyorsan köszöntem még Make-nek és Dannek is, majd úgy döntöttem, hogy Dan társaságában fogom várni Taylort, így leültem a nappaliba hozzá. De bevallom most nem volt valami jó társaság, mert épp egy focimeccset nézett, és bár már megtanulhattam volna, de ilyenkor csak mereven bámul a tévére, és amikor gól közelbe van a labda, akkor elkezd ujjongni vagy „duzzogni” és nem igazán szól máshoz, csak ahhoz, akivel épp ugyanolyan összhangban nézik a meccset. És ez a személy Taylor szokott lenni. Mondjuk ő nem szokott ennyire belemerülni a fociba, főleg ha ott vagyok én is, de azért mindig együtt ujjong az apjával, amikor gólba talál az a csapat, akiknek szurkolnak, és ezeken én bizony jókat nevetek. Sosem értettem, hogy lehet valaki ennyire odáig a fociért. Szaladnak ide-oda, leizzadnak és még koszosak is lesznek. Hogy mi ebbe a jó?! Nem tudom. Mondjuk, lehet, csak azért gondolom így, mert sosem voltam valami nagy sportember. Egyébként igazából, ha jobban belegondolok, sok olyan sport van, amit kipróbálnék. Köztük mondjuk a snowboard, vagy a síelés. Röviden, azokat a sportokat, amik szórakoztatóak, és amiket élvezni tudok. Ezeket a gondolatsorokat gyorsan átugorva, hírtelen a titkolózás okán kezdtem el gondolkodni. És biztosra vettem, hogy mivel ennyire nyíltan titkolják előlem, akkor valami jó fog történni. Hiszen, ha valami rosszat titkolnak, akkor nem vágják a fejemhez azt, hogy „Legyen ez neked titok” vagy „hamarosan úgy is meg fogod tudni”. Rettenetesen kíváncsi voltam már és fortyogtam is kicsit magamban, hogy ennyi ideig húzzák ezt a titkolózást. Nagyon remélem, hogy tényleg minél hamarabb kiderül, min sutyorgott a hátam mögött Taylor, Debi meg anyukám. És még ki tudja hány embert avatott be Tay.
Ezeken mélázva, hirtelen azt hallottam, hogy nyílik az ajtó, mire felcsillant szemmel egyből oda kaptam a tekintetem és látva, hogy Taylor jön befelé, felálltam elvigyorodva.
- Hát te? – nézett rám meglepődve.
- Rád vártam – vágtam rá – na, és merre voltál? – kérdeztem kíváncsian.
- Sehol – ingatta a fejét mosolyogva.
- Te kis titkolózós – hunyorogtam rá.
- Most miért? – nézett rám huncutul.
- Elég jól ismerlek. Tudom, hogy sántikálsz valamiben, és ezt még anyukád – néztem Debire, aki csak mosolygott ránk – és az én anyukám is mutatta, ugyanis utalgattak 1-2 dologra.
- Mit mondtál neki? – nézett Taylor az anyjára ráncolt homlokkal.
- Semmit! – tette fel a kezét védekezően – semmit nem mondtam.
- Ne légy ilyen kíváncsi – nézett vissza rám immár újra elmosolyodva.
- De az vagyok! – vágtam rá már nem bírva magammal – mondd el! – néztem rá kérlelően.
- Nem – ingatta a fejét – eszem ágába sincs! – indult felfelé a lépcsőn.
- Megharagszok! – szóltam utána, reménykedve abban, hogy talán most elmondja, de válaszként csak megfordult és felhúzta rám a szemöldökét egy mosollyal, aztán biccentett egyet a fejével, jelezve, hogy menjek én is, mire egyből felcsillant a szemem azért, hogy végre talán úgy döntött, hogy elmondja, így egyből utána eredtem – na, elmondod? – kérdeztem vigyorogva, miután lehuppantam az ágyára.
- Nem – vágta rá ellenkezést nem tűrően.
Erre csak lerogyott a mosoly az arcomról, és morcosan néztem rá, de semmi hatása nem volt, ugyanis végig csak mosolygott rajtam.
- Mondtam, hogy ne légy olyan kíváncsi – ment be a gardrób szobájába öltözködni.
- De az vagyok! – szóltam kissé felemelve a hangom, hogy hallja.
- Úgy se húzol ki belőlem semmit – jött ki közben mosolyogva, immár csak az itthoni szerelésében, majd leheveredett kényelmesen az ágyra.
- Akkor találgatok! – vigyorodtam el ismét.
- Hajrá! – mosolygott közben a tévét kapcsolgatva.
- De akkor rám figyelj!
- Figyelek – kuncogott.
- Szóval először is, nincs névnap, se szülinap, se semmilyen ünnep – zártam ki gyorsan ezeket – vagy… elfelejtettem valamit? – néztem rá felhúzva a szemöldököm.
- Nem tudom – vonta meg a vállát.
- De legalább akkor bólogass, hogy kitaláltam-e valamit vagy nem – motyogtam neki.
Erre csak egyfolytában elkezdett bólogatni mosolyogva, és azonnal tudtam, hogy elviccelődi.
- Jaj, bolond vagy! – feküdtem félig a hasára kuncogva.
- Azt mondtad bólogassak – vonta meg a vállát.
- Aj, de nem úgy – értetlenkedtem – akkor bólogass, ha kitaláltam valamit. Vagy mit tudom én, adj valami jelet.
- Jó – motyogta mosolyogva.
- Akkor nincs ünnep – motyogtam magamnak. De mivel ezen kívül semmi nem jutott eszembe, hogy hová akar vinni, vagy valami, így ismét inkább ahhoz folyamodtam, hogy megpróbálok kiszedni belőle valamit – naaa. Legalább azt mondd meg, hogy hová akarsz menni.
- Honnan tudod, hogy menni akarok valahová? – húzta fel a szemöldökét.
- Akkor… mit tudom én. Csak valamit – néztem rá kérlelően.
- Annyit mondok, hogy este majd szépen öltözz fel. Elegánsan.
- Ha bálra akarsz vinni, előre szólok, hogy nem vagyok odáig érte – ijedtem meg hírtelen gondolatomtól.
- Nem, nem – kuncogott – nem bál.
- Akkor… valami bemutatóra viszel? Úristen már régóta el akarok menni egy Glamour bemutatóra.
- Nem, dehogy – ingatta a fejét.
- Várjunk csak. Nem most lesz az Oscar díj átadás? – húztam fel a szemöldököm – oda megyünk?! – lepődtem meg ismét saját ötletemen.
- Nem – kuncogott.
- Hát… akkor… nem tudom. Mondj még valamit! – néztem rá ismét kérlelően.
- Még annyi, hogy ma nem otthon fogsz aludni.
- Akkor itt! Sok választás nincs – kuncogtam el magam.
- És itt sem – dülledtek ki erre a szemeim.
- Hotelbe? – húztam fel a szemöldököm – minek mennék én hotelbe?
- Nem hotel – ingatta a fejét.
- Ne csináld már, na! Még jobban húzod az idegeimet – nevettem el magam.
- Ne várd és hamarabb el fog jönni – mosolygott.
- Ne kérd azt tőlem, hogy ne várjam, mert már így is majd megőrülök annyira kíváncsivá tettél! – hadartam el.
- Hm… - vonta meg a vállát lazán.
- Oh – néztem rá morcosan.
- Ne kíváncsiskodj – mosolygott.
- Te meg ne vigyorogj ilyen titkolózós képpel, na! – motyogtam neki.
- Akkor legyek szomorú? – kuncogta el magát.
- Az se legyél – vágtam rá.
- Akkor milyen legyek?
- Nem tudom… - vontam meg a vállam – semmilyen.
- Az jó – nevette el magát.
- Aj, de most… - morogtam egyet rá, szó szerint, mert már tényleg annyira kíváncsi voltam.
- Nyugi – kuncogott.
- Akkor legalább azt mondd meg, hogy milyen ruha legyen. Hosszú, rövid, vastag, vékony? – néztem rá kérdőn.
- Igazából mindegy, mert velem leszel.
- Hát gondoltam, hogy nem a pápával leszek – vágtam rá, erre csak jó kedvűen felnevetett én pedig ugyanúgy kíváncsian vártam a válaszát.
- Olyat, ami szép és jól érzed magad benne.
- Hm… jó – bólintottam – de akkor se értem. Nem ünneplünk semmit se.
- Miért kell ünnepnek lenni, ahhoz, hogy elvigyelek… valahová – mosolygott.
- Ahj – néztem rá morcosan még mindig, azért, hogy ennyire felcsigázta a kíváncsiságomat.
- Gyere már te kis kíváncsi – motyogta és húzott a mellkasához, így kényelmesen ráfeküdtem, majd derekánál átöleltem.
- Akkor is gonosz vagy - motyogtam.
Amire csak ismét elkuncogta magát, de már nem érkezett válasz rá.

Végül úgy, ahogy elment a délután. Legfőképp tévét néztünk, de persze közben még mindig próbálkoztam, hátha ki tudok szedni belőle valamit, de hiába tettem, nem mondott semmit. A kíváncsiságom sem lankadt egy percre sem és egész végig az járt a fejemben, hogy mi lehet az. Minden ötleten végig mentem, sőt már az is eszembe jutott, hogy elmegyünk Obamához. De persze ezt hamar el is vetettem, hiszen kétlem, hogy ezért elmennénk Washingtonba. Majd késő délután Taylor hazavitt, azzal, hogy este nyolcra fog értem jönni és, hogy vigyek magammal ruhát is, amire megint csak egy morcos nézést kapott válasznak, hiszen már nagyon izgultam. Majd egy rövid csók után, gyorsan bementem a házba, ahol eldaráltam jó kedvűen anyukámnak, hogy ma nem alszok itthon, de nem tűnt meglepettnek, és csak utána gondolkodtam, hogy ő is be van avatva Taylor rafinált kis tervébe, majd a szobámba felmentem, ahol egyből a fürdőt céloztam meg. Lezuhanyoztam, és hajat is mostam, majd egy törölközőbe tekerve magam, a hajamat kezdtem el megszárítani. Miután kész lett, átlibbentem a gardróbomba és a ruháim között kezdtem keresgélni. Fogalmam sem volt arról, hogy mi lett volna a jó, de Taylor szavaira emlékezve, miszerint úgy is vele leszek, úgy döntöttem, hogy egy kék, elegáns ruhánál maradok, reménykedve, hogy az jó lesz, és, hogy tetszeni fog Tay-nek. Felhúztam magamra, majd ismét a fürdőbe lépve, elővettem a hajvasalót, és kurta hullámos hajszálaimat, egyenesre varázsoltam. A smink készletemet elővéve, úgy döntöttem, hogy természetesen egy olyan sminket fogok felkenni, ami a ruhához is illeni fog, majd miután azzal is kész lettem, az órára pillantva – ami már fél nyolcat mutatott – kissé sietősebbre fogtam magam. Bedobtam a táskámba azt a cuccot, ami épp a kezemre esett, és még gyorsan felhúztam egy fekete magas sarkút, majd utolsó pillantást vetve a tükörbe, elégedetten néztem végig magamon. A vállamra kaptam a táskám, és a földszintre indultam. De, ahogy a lépcsőhöz értem, megláttam, hogy Taylor is már itt van, még hozzá öltönyben és csak rám vár, így mosolyogva kezdtem letipegni. Közben azon gondolkodtam, hogy tényleg ilyen elegáns helyre mehetünk, hogyha még ő is öltönybe van. Bevallom jól áll neki még az is és most már tényleg majd megőrültem az izgalomtól.
- Na. Jó leszek így? – kérdeztem tőle és fordultam körbe előtte, ahogy leértem.
- Tökéletes – mosolygott.
- Akkor mehetünk – vágtam rá.
Erre csak ő is még jobban elmosolyodott, majd egy gyors búcsút véve anyukámtól, beszálltunk az autójába és már indultunk is.
- Nem mondtad, hogy annyira elegáns helyre megyünk, hogy még te is öltönybe vagy?! – mosolyogtam rá.
- Adjuk meg a módját – mosolygott rám az ezer wattos mosolyával.
Imádtam, hogy ennyire akar kedveskedni nekem. Mindig is szerettem ezt a romantikus oldalát. De hát istenem, melyik lány ne szeretné? Most végre azt éreztem, hogy minden rendben van, és végre boldog lehetek. Ezt pedig bizony Taylornak köszönhetem, hiszen mindig meglep valamivel, ami boldoggá tesz. Bár nekem már az is elég, hogy van nekem, mert onnantól már csak hab a tortán az, ha kedveskedik velem valami romantikus dologgal. Hálaképpen, elmosolyodtam, majd áthajolva hozzá, egy puszit nyomtam az arcára. Rám mosolygott, majd kezével az enyémet összekulcsolta és magához szorítva, egy finom puszit nyomott a kézfejemre, majd ismét rám mosolygott, mire nekem is még nagyobb fél körre húzódott a szám. Most valahogy különösen jó érzés volt az, hogy kéz a kézben voltunk. Nem tudom de… valahonnan tudtam, hogy ez a nap különleges lesz számunkra. Persze még mindig izgatott voltam a meglepetése miatt, de most már sokkal romantikusabb hangulatba kerültem, és alig vártam már, hogy odaérjünk. Hírtelen elgondolkodtam azon, hogy, hogy is kezdődött ez az egész közöttünk. Tudom, sokszor eszembe jut, de valahogy most is a gondolataim közé férkőzött ez a szép emlék. Illetve azon is végig futott az agyam, hogy, hogy jutottunk el idáig, mennyi kockázat, fájdalom, féltékenykedés, veszekedés és bonyodalmak árán is. És még mindig együtt vagyunk. De azt hiszem ezek a tapasztalatok hoztak össze minket ennyire. És legfőképpen abban az időszakban lett erős kapcsolat köztünk, amikor a félreértés miatt öt hónapig, majdnem csak egy fél évig távol voltunk egymástól. Nem tudom ez, hogy volt lehetséges, hiszen általában a távolság egy párnál csak kihűl a szerelmi tűz, nálunk pedig még jobban lángra gyúlt. De hát mit tehettünk volna. Mindig is megvolt közöttünk ez a különleges kapcsolat. És most, hogy terhes vagyok tőle, bevallom, csak még jobban boldog leszek, hiszen úgy érzem, most már kész vagyok megállapodni és családot alapítani Vele. Túl lépten azon, hogy le kell mondani a fiatalságról, hiszen egyszer úgy is meg kell tenni, és ha jól össze fogunk dolgozni, akkor szerintem ugyanúgy megmaradhat mindkettőnk fiatalsága, miközben egy pici babát nevelgetünk. A nagy lángon égő szerelemről pedig ne is beszéljünk. Abban teljesen biztos vagyok, hogy sosem fog kihunyni közöttünk.
Ezeken gondolkodva, arra lettem figyelmes, hogy Taylor az autóval kezd lassítani, majd, ahogy kinéztem az ablakon, egy elegáns éttermet pillantottam meg. Egyből az jutott eszembe, hogy ma itt fogunk vacsorázni, aminek nagyon örültem természetesen, de még mindig nem értettem, hogy miért teszi mindezt. Leparkolt egy nyugodt parkolóba, majd gyorsan kiszállt és úriember módján kinyitotta nekem az ajtót, én pedig végig csak mosolyogtam. Egyszerűen nem lehetett lehervasztani az arcomról azt a mosolyt. Lezárta az autót, én pedig lassan elkezdtem sétálgatni az étterem felé, de hírtelen utánam kapott egy csábos mosollyal az arcán.
- A-a – ingatta a fejét – nem oda megyünk – mosolygott.
- Hát, hová? – néztem rá értetlenül.
- Gyere… - fogta meg a kezem és lágyan húzott maga után.

5 megjegyzés:

ada. írta...

szia.
te gonosz :DD énis tökre vártam, hogy mi a meglepetés ere meg.. :D na mind1 ez a rész is nagyon aranyos volt ^^
és köszi hogy ilyen hamar hoztad a frist :))
siess.
puszi.

Névtelen írta...

Szia!Ez is nagyon tetszet,hány fejezet van hátra?mert már nagyon várom a új töridet,am hogy a új törid-ben a főszereplő lányt?am várom a kövit puszi niki

Névtelen írta...

Bosci el írtam,azt akkartam kérdezni hogy hogy hívják az új töridbe a főszereplő lányt,puszi niki

Naomi Stanley írta...

hogy te milyen gonosz vagy:D
már tökre vártam erre meg... ajj akkor is gonosz vagy:D bírom taylornak ezt az oldalát, amikor nem veszekednek, csak hülyéskednek, és szandrának, amikor ennyire kíváncsi. szeretem az ilyen részeket, mikor ennyire árad belőle a vidámság:D
niki, amúgy a lány neve, ha jól tudom Nicole Anderson. ugye?:D
siess:D
puszi:D
Ui: amiben segítettél történet, annak itt van a linkje, ha gondolod nézz be:D
http://sunshine-vampire-girl.blogspot.com

Molly H. írta...

szijasztok:D:D
köszönöm nektek:DD
niki, már válaszoltam neked:D
okés fruzsy, majd benézek:D

Megjegyzés küldése

You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "

Powered By Blogger
Üzemeltető: Blogger.