„Aztán 2 perc sem telt. Már úgy aludtam mint a bunda.”
Reggel mikor felkeltem már javába sütött a nap, és ahogy észrevettem már rajtam kívül mindenki fent volt. Ennyire fáradt lehettem? Mondjuk nem kizárt. Mivel a bulin mindent nekem kellett szemmel tartani. Még pihentem kicsit, mert nem nagyon bírtam felfele kelni. Aztán csak egy nagy huppanást éreztem.
- Ideje felkelni, gyerünk csajszi ne lustálkodj.
- Rendben, fent vagyok- nyöszörögtem.
- Menjünk reggelizni.
Egyszerűen csak kirángattak az ágyból, és én is mentem, mivel nem sok választásom volt. Úgy éreztem mintha egy zombi lennék. Bele se mertem nézni a tükörbe.
- Jó reggelt kislányok.
- Jaj anyaaa, nem vagyunk már azok.
- Rendben, akkor nagylányok?
- Anyu, kérlek.
- Okés.
Gyorsan bekaptam valamit, és siettem vissza a szobámba, a csajokkal együtt. Mindannyian lefürödtünk, és felöltöztünk. De mivel vasárnap van így a barátnőimnek haza kellett menniük, kivéve Kírának, mert ő bármeddig maradhat. A szülei tudják hogy jó helyen van. Mindketten elköszöntünk a csajoktól és lementünk a stúdióba.
- Megyünk ma valahova?
- Mire gondolsz?
- Hát nem tudom. Elmehetnénk vásárolni. Vagy a moziba megnézhetnénk valami filmet
- Nem is rossz ötlet. Úgy is régen voltam moziba.
- Akkor elvisz valaki? Vagy menjünk gyalog?
- Megkérem anyukámat, ő biztos elvisz.
- Rendben.
- Mindjárt jövök.
- Okés.
Lementem és szóltam anyunak hogy vigyen el minket a moziba. Persze ő nem örült, mert volt leckém. De megegyeztünk. Gyorsan felszaladtam hogy szóljak Kírának.
- Na akkor mehetünk.
- Igen, induljunk.
Beültünk a kocsiba, és az egész úton trécseltünk, és megnéztük milyen filmeket adnak mostanában. Úgy döntöttünk hogy beülünk egy horrorra. Mivel mindketten nagyon szeretjük ez ilyen filmeket. De előtte viszont vásárolunk. Kb 20 perc alatt értünk oda. Kiszálltunk és elköszöntünk anyutól. Először felmentünk a pénztárhoz hogy megvegyük a jegyeket, de aztán „megtámadtuk” a butikokat. Mindketten imádunk vásárolni. Bár azt még ki kellene találni hogy hová tesszük a szatyrokat amíg filmet nézünk. Ezt gyorsan megoldottuk, mert van egy kedves ismerősöm arra felé, és addig majd berakjuk oda. Na szóval, ahogy mondtam letámadtuk a butikokat, felpróbáltunk rengeteg ruhát, nadrágot és egyszóval mindent. Amikor elsétáltunk a fehér nemű bolt mellett, eszembe jutott hogy kellene abból is pár új. Így oda is bementünk. Nagyon szépeket láttam, és persze azokat is vettem ki egyből. Kíra is talált magának jókat, így ő is elment próbálni. Én is gyorsan felpróbáltam, és pont amikor egy szál melltartóban és nadrágban voltam megszólal Kíra:
- Figyelj Szandra. Ezt megkellene nézni hogy áll. Szerintem jó de kell a véleményed.
- Rendben átmegyek.
Mivel arrafelé csajok szoktak sétálgatni, és az üvegen sem lehet nagyon átlátni (na jó egy kicsit), így megkockáztattam hogy átlibbenek Kírához így melltartóban. Hátha senki nem veszi észre. Mert igen, én ilyen dili vagyok. Ja és Kírát nem szabad várakoztatni. Szerencsém volt mert tényleg senki nem vette észre.
- Na had lássam.
- Milyen?
- Dögös.
- Tényleg?
- Aha.
- Segíts már azt a másikat is megpróbálni. Addig ne menj vissza.
- Jól van. De ne csapjunk nagy zajt, még azt hiszik egy pasival vagy bent.
- Okés.
Egymás közt vagyunk, így nem szégyellős ködünk. De elég kicsi volt az a fülke, így nem nagyon fértünk, és az egész fülke már mozgott. Én szerencsétlenségemre belegabalyodtam a függönybe, és próbáltam magam kiszabadítani de egyszer csak…. Oops. Leszakadt. Én pedig elestem a földre, és mindenem kint volt. Kíráról pedig ne is beszéljünk, mert ő pont próbált. Hát nagyon nagyon gáz volt. Amikor felnéztem, teljesen elpirultam. A butikkal szembe ki állt? Hát persze hogy Taylor és Jace. És pont ide néznek. Azt hittem majd el süllyedek szégyenembe. Szép kis találkozás. Hírtelen nem tudtam mit csináljak, így csak felálltam és próbáltam felrakni a függönyt. Végül is gondolom már láttak lányt melltartóban. De nagyon kínosan éreztem magam. Szerencsére a boltos nő odajött és segített, én pedig gyorsan visszavettem a ruhát. Megvártam Kírát amíg ő is vissza veszi, kifizettük a fehérneműt és nagyon gyorsan kiviharzottunk a boltból. Taylorék pedig azt hiszem végig minket néztek, oda se mertem nézni. Totál hülyét csináltunk magunkból, jobban mondva magamból. Így el ment a kedvünk a vásárlástól, és inkább elvittük a szatyrokat Mike-hoz. Aztán pedig felmentünk még enni valamit, a film kezdése előtt. Én egy kis pizzát kívántam, így mindketten azt kértünk. Szerencsére Taylort és Jacet sehol sem láttam, így kicsit megnyugodtam. Leültünk és elkezdtünk magunkon nevetni így utólag is. Aztán hírtelen egy kéz a vállamra nehezedett, Kíra pedig felnézett. Nem akartam megfordulni mert sejtettem kik lehetnek azok.
- Sziasztok lányok, leülhetünk ide?
- Ö hááát pppeersze- dadogtam.
És szerintem olyan vörös voltam mint a rák.
- Meleged van Szandra?
- Igen.
Mondtam határozottan. Aztán ők is kértek maguknak ennivalót. Bár nem tudom hogy ép ész-e ilyen 2 dili lányhoz ülni. Taylor szembe ült velem, mellettem pedig Kíra volt. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült hogy ők is ugyanazt a filmet akarják megnézni, amire mi is be akarunk ülni. Így úgy döntöttünk hogy együtt megyünk. Amikor kezdtem már abban reménykedni hogy nem ismertek fel minket abban a cikis helyzetben megszólalt Taylor…
- Egyébként szép volt az a melltartó.
Totál ledöbbentem, és megint előjött a szerencsétlenségem. Először is amikor ezt kimondta Taylort jól pofán köptem kajával. Aztán majdnem az asztalt is felborítottam.
- Jézusom, milyen szerencsétlen vagyok. Ne haragudj, komolyan ma totál káosz vagyok.
- Semmi baj, legalább egyenlítettük egymást. Én ellöktelek te leköptél. A melltartós dologgal meg csak viccelődtem.
- Hát reméltem.
- Na jó srácok, ezt az egészet hagyjuk és inkább együnk. Vagy akarsz még köpködni? –Kérdezte Jace.
- Nem, nem áll szándékomban.
Taylor elég viccesen fogta fel, és nem gonoszkodott. Reméltem hogy így lesz mert ha nem akkor nemtudom mit csináltam volna.
- Szóval akkor mind a négyen horrorra megyünk?
- Igen, ugy hogy fiúk hozzunk valamit ami alá lehet üríteni?
- ÓÓ de vicces valaki, nem tudom ki szaladgált melltartóba.
- Azt hittem ezt már letudtuk.
- Jól van na. Egyébként, nem nektek kell 4 erős kéz a zombik mellé?
- Képzeld, mi erős független nők vagyunk. Nincs szükség fiúcskákra.
- Csak a magad nevében beszélj, nekem nagyon szükség van azokra az erős kezekre. –Mondta Kíra.
- Jól van, akkor megyünk?
- Menjünk.
Út közben még Taylorral kicsit kötekedtem. És Kíráék mentek előttünk, tök édesek voltak együtt.
- Nem hagynátok már abba a kötekedést? –kérdezték egyszerre.
- Okés én befejeztem.
- Én is.
- Rendben, a filmnél remélem nem lesztek ilyen gyerekesek.
- Hát köszi Kíra, ez jól esett.
- Jaj tudod hogy nem úgy értettem.
- Tudom.
Elővettük a jegyeket, és bementünk. Mi voltunk az elsők akik bementek, és a film is perceken belül kezdődött, így gondoltuk hogy kevesen leszünk. Még a film kezdése előtt, Taylorral bohóckodtunk, esküszöm olyan mintha már ezer éve ismerném. De persze ez nem igaz. Csak 2 vagy 3 napja ismerem. De beláttam hogy tényleg gyerekesen viselkedtünk, de csak játszottunk. Na mindegy. Amikor megkezdődött mindketten csendesre fogtuk, mert még a végén kidobnak innen minket. Elég jó volt a film, kicsit ijesztő de amint már mondtam szeretjük a horrort. Persze volt néhány olyan rész, ahol úgy megijedtem ,hogy azt hittem a popcornt eldobom. És utána Taylor csak gonoszan nevetett rajtam.
- Na mi van, csak el kell ide a férfi kéz?
- Nem, köszi.
Kicsit rám állt Taylor. Bár nem nagyon bántam. Amikor Kírára néztem, már oda volt bújva Jace-hez, aranyosak voltak. Taylor is próbálkozott nálam, azzal az ásítós, átkarolós dologgal. De nem engedtem neki, egyenlőre. Hogy miért? Nem tudom, csak kicsit fura hogy most épp egy másik pasival „randizok”. Még nem nagyon vagyok túl Joe-n. Úgy éreztem hogy ezzel az „elutasítással” megbántottam, és bocsánatkérően ránéztem. Ő pedig vissza mosolygott. Aztán már a film közepe fele megint próbálkozott, én meg csak kuncogtam magamban. De úgy döntöttem hogy rendben, ha ennyire át akar ölelni akkor legyen.
- Ugye, ugye!
- Ha nem fejezed be, nem szólok hozzád- mondtam nevetve.
- Mit is?
- Ezt hogy be akarod bizonyítani „kell egy erős férfi kéz”.
- Jól van.
És ezzel azt hiszem le is zártuk ezt a kis vitát. Éreztem, hogy valamiért, oda fele bújok, talán félnék? Vagy inkább csak jól esik a közelsége. Nem hazudok, tényleg jól esik, hogy itt van mellettem és oda bújhatok. A homlokom már az állához ért, és éreztem hogy csók közelségbe vagyunk már. Nem mertem felnézni, mert biztos voltam benne hogy akkor megcsókol. Vagy legalább is próbálkozni fog. De én nem adom magam ilyen könnyen. Főleg a borzalmas 8 hónap után. Azért még is felnéztem, és igazam is lett. Nagyon mélyen megint a szemembe nézett, és elkezdett közeledni hozzám. Már csak pár mm-er választott el minket a csóktól. De sajnos hirtelen ötlettől vezérelve, én elhúzódtam.
- Sajnálom… ez nekem kicsit gyors.
- Rendben, semmi baj.
Csalódást okoztam neki, legalább is ezt láttam a szemében, ahogy elhajolt. Aztán már csak a filmet nézte, nem nézett rám, de láttam a szomorúságot. Ennyire tetszenék neki? Nem tudom. Kírára is ránéztem, ő csak mosolygott rám.
- Miért nem csókoltad meg? – tátogta
- Nem tudom.
Aztán csak elkezdte csóválni a fejét. Én pedig inkább a filmet néztem. Amikor vége lett kimentünk és elbúcsúztunk a srácoktól. Taylor egy puszit nyomott az arcomra, és csak annyit mondott hogy…
- Sziasztok.
Máskor mindig megemlíti a sulit, vagy hogy majd összefutunk. Lehet megbántottam. De istenem, értse meg amit mondtam neki. Tényleg gyors tempót diktált, így muszáj voltam Taylort lelassítani. Jace is elbúcsúzott mindkettőnktől és már mentek is.
- Na akkor szépen magyarázd el mi történt bent?
- Hát csak annyi hogy, meg akart csókolni én meg elhúzódtam.
- És miért húzódtál el?
- Jaj tudod hogy van ez. Még nem vagyok túl Joe-n. És amúgy is gyors ez így nekem.
- Ja értem, pedig tökéletes alkalom lett volna.
- Igen, tudom.
És ez után a kis beszélgetés után elindultunk felvenni a cuccainkat Mike-hoz. Közben pedig felhívtam anyukám hogy jöhet értünk. Csak 10 percet kellett várni, már anyu meg is érkezett. Elmeséltük neki hogy milyen volt a film, és hogy tök jó cuccokat vásároltunk. A fehérnemüs sztorit inkább nem mondtuk el, mivel tényleg elég gáz volt. Kírát hazavittük, és amikor én is hazaértem elpakoltam a ruhákat, és megcsináltam a leckémet. Tayloron járt az eszem, mint mostanában mindig. Amint végeztem a leckeírással, még lementem a zene szobába, zenélni kicsit. Azt hiszem egy órát töltöttem ott. Megnéztem hány óra és már 21:30 volt. Így elmentem fürödni, és lefeküdtem tv-zni. Holnap tudjátok, nincs első órám. És már szóltam anyunak hogy ne ébresszen fel. Még nem voltam olyan fáradt, ezért bekapcsoltam a lap-topot. Felmentem beszélgetni a barátaimmal, és egy „ismeretlen” személy felvett a partnerek közé. Nem tudtam hogy ki az, de reménykedtem abban hogy most fent lesz az a valaki. És igen, fent volt. De ahogy elfogadtam már rám is írt.
- Szia, na tudod ki vagyok?
- Szia, nem, ismerlek valahonnan?
- Ó micsoda kérdés ez. Akkor kicsit segítek. Ma mozi, és az a melltartó hm.
- Jézusom Taylor- és elkezdtem nevetni.
Már megint ez a melltartós dolog. Nem akarja már elfelejteni.
- Honnan tudtad a címemet?
- Vannak jó ismerőseim.
- Kíra.
- Talán.
- Tudtam.
- Na és mit csináltál ma még?
- Hát, mikor hazaértem lepakoltam és leckét írtam, aztán kicsit zenélgettem és most itt vagyok. És te?
- Én is kb ugyanazt csak én zenét hallgattam.
- Aha értem. Egyébként haragszol rám?
- Dehogy, miért?
- Hát ami a moziban történt, tudod.
- Ja, akkor kicsit csalódott voltam, mert azt hittem hogy tudod… Te is meg akarsz csókolni. De tévedtem.
- Hát ezt ott is mondtam, de nekem ez gyors. Még most sem vagyok túl, ezen a szakításon. Bár azt hittem Joe-val komolyabb ez a kapcsolat, és hogy napokig sírni fogok, de ez nem így történt aminek örülök. És szerintem ebben nagyrészt te szerepelsz. Kedvellek de nem tudom. Csak adj nekem egy kis időt.
- Rendben, megértem.
- Akkor nem haragszol?
- Dehogy.
- Oké. Holnap jössz a suliba?
- Persze, hol lesz az első órád?
- Nem lesz.
- Nekem lesz sajnos, és a második?
- Ének
- Hol?
- 101
- Nekem matek lesz, de a földszinten.
- Miért, találkozni akarsz velem?
- Hmm talán. És te?
- Talán.
- Milyen kis rafinált vagy.
- Ooh. Na ezt most bóknak veszem.
- Annak is szántam.
- Na de most ha nem haragszol megyek aludni.
- Rendben, szerintem én is.
- Akkor majd holnap talán talizunk.
- Talán. Jó éjt és melltartós álmokat.
- Jaj Taylor, a talán mindjárt nem lesz.
- Csak vicceltem.
- Rossz vicc. De nem haragszok. Jó éjt
- Szia
- Szia
Ahogy elbúcsúztunk feküdtem lefele, mert reggel nem tudnék felkelni. Várom már hogy holnap lássam Taylort.
2010. február 28., vasárnap
2010. február 20., szombat
6 rész
„Volt hajnal mire elaludtunk. És azt hiszem én aludtam el legkésőbb, pedig elég fáradt voltam.”
Reggel volt, és csodálatos az időjárás. Majdnem csak melegem volt a szobában. Bár ahogy említettem május eleje van, így már ideje hogy jó idő legyen. Este végre nem álmodtam semmit sem. És nagyon nyugodt voltam. A barátnőim még aludtak, és nem akartam felkelteni őket, ezért még én is vissza feküdtem kicsit pihenni.
- Ma van a buliiii. Végre
Ó hát igen, szeretünk bulizni. És ahogy Kíra mondta ma végre buli, medencés buli. És valószínű hogy Taylor is jön. És a haverjai. Tényleg nem is mondtam ezt Kírának.
- Úgy hallom fent vagy.
- Igen fent.
- Tudtad hogy ma jönnek a suli új tanulói? Tudod az Adoniszok.
- Most hülyítessz? Komolyan? Áh nagyon jóóó.
- Nem hülyítelek. Tegnap a boltban találkoztam Taylorral és elhívtam őket.
- Bölcs döntés volt, drága barátnőm. –Ezt olyan úriasan mondta.
- Szerintem is.
- Majd meglátjuk milyen testük van azoknak az Adoniszoknak.
- Igen igen, de szerintem nem árt beszerezni egy két vödröt nekünk. Szerintem úgy fogunk nyáladzani mint egy kutya.
- Ó hát fogjuk akkor vissza magunk.
- Majd megpróbálom.
Utána még trécseltünk kicsit. Nekünk mindig van miről beszélnünk. És közben a többiek is felkeltek. Felöltöztünk és lementünk reggelizni. Aztán a bátyám megkért minket hogy menjünk el vele vásárolni a bulira, mivel mi ebben jobbak vagyunk. Bár én egy kis meglepit is tartogatok neki, egy óriási tortát rendeltem. És még ezt is el kell hozni, bár nem tudom hogy fogom megoldani. Majd megkérem anyut hogy menjen el érte. Volt kb 10 óra mire elindultunk bevásárolni, és a buli 5 körül fog megkezdődni. És még semmi sincs kész, kell még a kaja, pia, és azért legyen egy kis díszítés. Ja és a medencét is ki kell tisztítani. Még jó hogy szeretek szervezkedni hmm. A vásárlás hamar ment, mivel mindent ránk bízott Nicholas. De volt amiben nem egyeztünk, azt pedig hamar megoldottuk. Délre haza is értünk, és azonnal mentünk a csajokkal a konyhába, és anyunak adtuk a kajához valókat, hogy csinálja meg. Mi pedig előkészítjük a kertet és a medencét. Bár igazából csak a medencét kellett kicsit kitakarítani, mert a kert mindig rendbe van. Csak abba bízok hogy nem valami lúzer banda jön össze, és szétveri az egész kertet. Mire készek lettünk mindennel már fél 4 volt, és felmentünk készülődni. Ahogy említettem medencés buli lesz, így felvettem egy kis mini ruhát, alá pedig az új bikinimet. Aztán a barátnőim is elkészültek. A hajunkkal nem sokat bibelődtünk hiszen úgy is vizes lesz. Amikor lementünk már voltak páran. Ezért a zenét is bekapcsoltuk. Az emberkék már gyűltek össze fele, és lassan a buli is beindult. De még Taylor és a haverjai sehol sincsenek. És a bátyám sincs sehol, ezért felmentem hogy szóljak neki, itt az idő végre lejönni. Amikor felmentem a szobájába hangokat hallottam, ezért nem tudtam eldönteni hogy be menjek vagy inkább ne. De mivel már szinte csak a „szülinaposra” vártunk, így bementem. Sehol sem láttam, de a „hangokat még mindig hallottam, a fürdőből jöttek. Ezért kopogtattam.
- Bejöhetek?
Senki sem adott választ ezért még egyszer megkérdeztem
- Nicholas bejöhetek?. Amúgy jó lenne végre letolni a segged a „bulidra” mert már mindenki megérkezett csak rád várunk.
Megint semmi, mivel kicsit aggódtam muszáj volt benyitnom. Ééés… sokkot kaptam, és teljesen elszégyelltem magam. A bátyám „maszturbált”. Vagy szebben „kiélvezi ezt a kis egyedüllétet”. Haggyuk. Nem tudtam a szemébe nézni. Pont én kapom rajta.
- Bocsi, ne haragudj csak izéé. Nem szóltál és elkezdtem aggódni.
- Nem mennél ki légy szives.
- De,de bocsi.
- Ja és senkinek se mond el.
- Á dehogy.
Jó titoktartó vagyok, de ha a bátyámról van szó akkor megtörök. Gyorsan lementem a barátnőimhez és egyből elmondtam nekik. Nekem már nem volt olyan ciki, mert szerintem Nick-nek még cikisebb volt. Most szemétnek éreztem magam, de khmm hát ilyen egy jó tesó vagy nem? Ja nem. Hát amíg kiröhögtük ezen magunkat addigra már teli volt az egész kert a haverokkal. De Taylorék még mindig sehol. Szerintem már nem fognak eljönni így nem is törtem ezen az agyam. Amikor végre menni akartam medencézni a többiekkel, valaki hátulról megijesztett.
- Na ki vagyok?
- Ö fogalmam sincs.
Megfordultam és Taylor volt az. Kicsit meglepődtem mert már abszolút nem számítottam arra hogy eljön.
- Azt hittem már nem is jössz.
- Ó hogy ezt kihagyni? Soha. Egyébként szép a házatok, és főleg a kert.
- Köszi, a szüleim érdeme.
- Hát gondoltam.
Ez a beszólás kicsit gonosz volt, és elkezdtem húzni a szám mert utáltam ha ilyenek szólogatnak be.
- Van valami baj?
- Öm igen, utálom ha így beszólnak nekem.
- Ó nem úgy értettem.
- Aha hát persze.
- Most mi van? Eljövök hogy veszekedj velem?
- Nem is ismerlek akkor miért veszekednék?
- Ja oké.
- De bocsi most készültem ugrani egyet.
- Rendben, addig iszok valamit.
- Oké, nyugodtan szolgáld ki magad.
Aztán elmentem, és ugrottam. Nagyon jól esett, mert forróság volt. De persze nekem lett lelki ismeret furdalásom amiért flegmáskodtam Taylorral. Ezért visszamentem hozzá.
- Szia megint.
- Szia.
- Van kedved sétálni? Vagy megmutathatom a házat, meg a kertet ha szeretnéd?
- Rendben, menjünk.
Van valami ebbe a srácba. Kicsit megtetszett, főleg amikor rám mosolyog azzal a vakítóan fehér fogaival. Azokkal biztos nem volt baj. Kedves is volt meg minden.
- Mesélj kicsit magadról! Honnan jöttél? Hová jártál ez előtt suliba?
- Hát igazából 6 éves koromba költöztünk Los Angeles északi részére. És alapból ebbe a suliba jelentkeztem, de sajnos nem vettek fel így csak egy sima gímibe mentem. Aztán amikor infót kaptam arról hogy a művészetibe vesznek át pár tanulót onnan ahová jártam, így egyből jelentkeztem. És másodjára sikerült.
- Tényleg? A nagyszüleim is az északi részen laknak. És amúgy tetszik a suli?
- Igen, nagyon tetszik. Végre azt tanulom amit szeretek.
- Hát ezzel én is így vagyok. Ezért nem is jelöltem más sulit.
- Hm biztos voltál ebben, ugye?
- Igen, mert elég jól sikerült a felvételim, és ha esetleg nem vettek volna fel akkor biztos én is egy sima gimibe mentem volna.
- Tehetséges lehetsz, hogy egyből felvedtek. Mivel azt hallottam hogy ide nehéz bekerülni.
- Hát akkor rosszul hallottad. De azért ne túlozzunk, nincs több tehetségem mint másnak. Csak szerencsém volt.
- És mit szoktál csinálni általában?
- Hát táncolok, zenélek és a barátnőimmel vagyok.
- És te?
- Hát én régen karatéztam, háromszoros bajnok vagyok, ugyhogy ha valaki packázni mer veled tudod ki a megfelelő ember arra hogy megvédjen.
- Ó ez aranyos, köszi. De általában meg tudom védeni magam.
- Ennek örülök. Egyébként még én is táncolok, és énekelni nem tudok, meg semmilyen hangszeren se tudok játszani.
- Akkor ha esetleg szeretnél zongorázni, vagy gitárzoni. Tudod ki a megfelelő ember erre. – kacsintottam.
- Szóval ebből lejött hogy zongorázol és még gitározol is? Ügyes.
- Hát tudod én ilyen „zenész” családból vagyok. Jobban mondva a nagypapám zenélt régen, és az anyukám énekelt.
- Aha értem. Wow nagyon szép ez a kert.
- Köszi, imádok itt esténként sétálgatni.
Tényleg milyen aranyos, és végre vele lehet beszélgetni. Amikor már végre kezdtem magam jól érezni erre megjelent egy ismerős alak….
- Jaj ne.
- Mi az?
- A volt pasim itt van.
- Pedig nem lett meghívva igaz?
- Igen. És ha meglát tuti hogy idejön.
- Nyugi, majd elküldjük.
- Hát rendben, de te nem ismered milyen.
- Bántott téged vagy mi?
- Hát fizikailag nem, de lelkileg igen. Vagy is azt hiszem már túl vagyok rajta, pedig csak 2 napja szakítottam vele. De mindegy ebbe most ne bajlódjunk bele.
- Nyugodtan elmondhatod ha akarod. Miért szakítottatok?
- Mert folyton megcsalt, és megbántott. Elhitette velem hogy szeret, közbe meg más tyúkok után szaladgált.
- Hát, ez egy szóval szemétség. Nekem pont a hűség számít egy kapcsolatban. Na jó ez talán kicsit nyálas volt.
- Ezt látod viszont örömmel hallom. És nyugi nem volt nyálas.
- Akkor jó. Egyébként jól vagy?
- Igen, miért?
- Nem úgy, hanem hogy kiheverted-e már?
- Talán. De úgy látom, ide jön. Jaj, ne
Kíváncsi voltam most mivel rukkol elő, bár akármit csinál nem fog érdekelni. Itt van ez a srác, Taylor. Sokkal kedvesebb, aranyosabb, és még tetszik is. Joe pedig felőlem eláshatja magát. Na jó ez gonosz volt, nem kérnék tőle ilyet.
- Na hát, na hát kit látnak szemeim?
- Eljössz a bátyám bulijára és azt gondoltad hogy nem leszek itt? Most hülye vagy, vagy hülyének érzed magad? Már ne is haragudj.
- Hát hallottam a kis buliról, és gondoltam eljövök.
- De senki sem hívott meg, akkor mit keresel itt?
- Téged.
- Engem miért? Nem látod hogy mással beszélgetek?
- Ó szóval ő az új lovagod. Hát elég nyeszle kis fickót találtál nem mondom.
- Képzeld, nem az új lovagom, ha nem egy haver. Mert nekem vannak olyanok.
- Képzeld nekem is vannak.
- Figyelj ha veszekedni akarsz akkor nem jó helyen kapirgálsz, mert már nem érdekelsz.
- Nem veszekedni jöttem, hanem békülni.
- Jézusom, ez most komoly? Ennyire szánalmas hogy lehetsz? Már ne is haragudj de… áá haggyuk.
- Miért lennék szánalmas?
- Mert folyton utánam szaladgálsz mint egy kis pudli kutya. Na jó most szépen, értelmesen elmondom megint, hátha végre berögzül abba az aprócska agyadba. Nem érdekelsz, hagyj békén. Vége. Fogd fel. És ne zaklass engem a hülyeségeiddel. Vili?
- Jó rendben felfogtam, de mikor hiányozni fogok akkor már késő lesz.
- Hiányozni? Drágám hol élsz te? Nem is szerettelek! Mit gondolsz miért nem mondtam azt hogy szeretlek? Mert nem akartam hazudni, ennyi. És most örülnék ha végre lekopnál, különben én rúglak ki.
És azt hiszem végre felfogta, megfordult és elment. Már tényleg nem érdekelt. Bár kicsit sajnáltam hogy így kiosztottam, de istenem ha nem bírja felfogni.
- Hű te aztán adtál neki.
- Ó bocsi hogy úgy mond „elfelejtkeztem” rólad.
- Semmi baj, de én csak hallgattam és ámultam rajtad.
- Hát tudok én ilyen is lenni. Ha valaki felidegesít, nem kímélem.
- Cool.
- Van kedved fürödni egyet? Fogadjunk hogy gyorsabb leszek?
- Ó nem hagyom.
Gyorsan levettem magamról a ruhát, és már futottam is a medence felé. Gyorsan még hátra néztem hogy megelőzött-e vagy már a medencébe van. De még a ruhájával bibelődött, így már tuti hogy én nyerek. És majd csak 1 perc múlva ugrott bele ő is.
- Háháá én nyertem.
- Na jó most igen, de csak azért mert előnyt adtam.
- Ó tényleg? (nevetek). Akkor miért mondtad hogy nem hagyod hogy győzzek?
- Hát, jól van bevallom. Le voltam kicsit lassúlva (nevet).
- Hát persze, jó kifogás.
Aztán a többiekkel még hülyültünk. Taylor felvett a nyakába és úgy játszottunk. Nagyon jól éreztem magam vele. De kicsit kifárasztott a víz és éhes is lettem, így szóltam Taylornak hogy megyek eszek valamit.
- Figyelj Taylor, kicsit megéheztem. Megyek eszek valamit!
- Rendben, veled megyek.
- Okés.
Így jött velem enni. És még mindig beszélgettünk. Nem nagyon tudtam elhinni hogy ilyen jól szót értettünk egymással. Elmesélte hogy honnan származik, és hogy van egy 10 éves húga, Makena. Már szerepeket is kapott. Így megértettem hogy miért volt ismerős az arca kicsit. Pár vendég szerepeket is vállalt. Az első nagyobb szerepét a Cápa srác és Láva lányban kapta. Sok mindent megtudtam róla. És én is bőven meséltem neki magamról. Nagyon jól elvoltunk, és megértettük egymást. Viszont hírtelen „,megzavart minket” a legjobb barátnőm…
- Képzeld Szandra, áá annyira boldog vagyok.
- Szia Kíra.
- Ó nem vagy egyedül. Taylor ugye?
- Igen.
- Ne haragudj de beszélhetnék pár percet Szandrával?
- Persze.
Kíváncsi voltam mi ilyen halaszthatatlan. Bár ahogy ismerem Kírát biztos valami pasi ügy.
- Nah mondd.
- Járok valakivel.
- Ó naaa kivel?
- Jace-el. Tudod az egyik Adoniszom.
- ÓÓ kis szerencsés. Már is jártok? Akkor sok boldogságot nektek.
- Köszíí, annyira édes hogy felfalom.
- És mi van Alex-al?
- Hát nem tudom, még ő is érdekel de tudod mostantól van pasiim. Jace. De most ha nem haragszol ideje visszamennem. És úgy látom te sem unatkozol.
- Hát nem.
- Na jó majd mesélsz. Szia
- Szija.
És el is viharzott. Én pedig visszamentem Taylorhoz.
- Na mitől volt ilyen boldog?
- Pasik.
- Á értem.
- Nem tudod hány óra?
- Nem sokára 11.
- Már is? Hű a szüleim éjfélre érnek haza, és azt mondták addigra mindenkit tüntessünk el.
- Ez egy kicsit szigorúnak hangzik.
- Hát nem így szó szerint mondták, de utaltak rá.
- Ha gondolod segítek hazaküldeni az embereket.
- Jaj az nagyon jó lenne. Hálás lennék.
- Rendben akkor hol kezdjem?
- Hát tudod mit? Nem kell mindenkit egyesével elküldeni hanem kiállok az erkélyemre és csak kikiabálom.
- Na ez is egy megoldás.
- És ha van kedved segíteni, akkor segíthetnél kicsit összeszedni a házat hogy ne tűnjön annyira szét szórtnak.
- Persze hogy segítek.
- Meddig maradhatsz?
- Pont éjfélig.
- Akkor köszönök így előre is mindent.
- Semmiség.
- Na jó akkor felmegyek.
- Rendben
Gyorsan felszaladtam a szobámba. Szerencsém hogy jó nagy hanggal áldottak meg így nem esett nehezemre ordibálni.
- GYERÜNK MINDENKI HAZAFELÉ. SZEDJÉTEK ÖSSZE A CUCCOTOKAT ÉS NYOMÁS. KÖSZI MINDENKINEK HOGY ELJÖTT DE MOSTMÁR VÉGE A BULINAK.
Azt hiszem jól ment, mert mindenki elkezdett pakolászni. Remélem senki sem sértődött meg. Lementem Taylorhoz és ő már elkezdte kifelé terelni az embereket. Én pedig csak tátogtam neki egy köszit. Aztán mikor már üres volt a ház, a bátyámmal, a barátnőmmel, és persze Taylorral elkezdtük összepakolni a dolgokat. Nagyjából összepakoltunk és már Taylornak is mennie kellett.
- Hát akkor majd találkozunk a suliban.
- Remélem. Sose felejtem el azt az első közös tánc órát.
- Ó ne is említsd. Még most se győzök bocsánatot kérni.
- Nyugi már teljesen jól vagyok.
- Akkor jó.
- Majd hétfőn.
- Rendben.Szia
Adott egy puszit, és mélyen a szemembe nézett. Teljesen megbabonázott ezzel a nézéssel. Nagyon megtetszett. Már is vártam azt a hétfői napot. De amíg elgondolkodtam, elfelejtettem köszönni és gyorsan oda köszöntem.
- SZÍÍÍAAAA.
Aztán megfordultam és az összes barátnőm úgy vigyorgott rám mint a vad almák.
- Miért vigyorogtok ennyire?
- Teljesen megbabonázott a pasi igaz?
- Hogy lehet hogy ennyire ismertek?
- Az évek. De te is megbabonáztad rendesen.
- Tényleg?
- Totálisan.
- Jól van csajok, szerintem menjünk fel pihenni.
- Nem rossz ötlet. Én is fáradt vagyok.
Felmentünk, átöltöztünk és lefeküdtünk. Úgy döntöttünk hogy majd reggel lezuhanyozunk. Mert már erre se volt energiánk. Én még nem tudtam egyből elaludni, csak is Taylorra gondoltam. Annyira édes volt, és aranyos, vicces, és komolyan elcsábított. Aztán 2 perc sem telt. Már úgy aludtam mint a bunda.
Reggel volt, és csodálatos az időjárás. Majdnem csak melegem volt a szobában. Bár ahogy említettem május eleje van, így már ideje hogy jó idő legyen. Este végre nem álmodtam semmit sem. És nagyon nyugodt voltam. A barátnőim még aludtak, és nem akartam felkelteni őket, ezért még én is vissza feküdtem kicsit pihenni.
- Ma van a buliiii. Végre
Ó hát igen, szeretünk bulizni. És ahogy Kíra mondta ma végre buli, medencés buli. És valószínű hogy Taylor is jön. És a haverjai. Tényleg nem is mondtam ezt Kírának.
- Úgy hallom fent vagy.
- Igen fent.
- Tudtad hogy ma jönnek a suli új tanulói? Tudod az Adoniszok.
- Most hülyítessz? Komolyan? Áh nagyon jóóó.
- Nem hülyítelek. Tegnap a boltban találkoztam Taylorral és elhívtam őket.
- Bölcs döntés volt, drága barátnőm. –Ezt olyan úriasan mondta.
- Szerintem is.
- Majd meglátjuk milyen testük van azoknak az Adoniszoknak.
- Igen igen, de szerintem nem árt beszerezni egy két vödröt nekünk. Szerintem úgy fogunk nyáladzani mint egy kutya.
- Ó hát fogjuk akkor vissza magunk.
- Majd megpróbálom.
Utána még trécseltünk kicsit. Nekünk mindig van miről beszélnünk. És közben a többiek is felkeltek. Felöltöztünk és lementünk reggelizni. Aztán a bátyám megkért minket hogy menjünk el vele vásárolni a bulira, mivel mi ebben jobbak vagyunk. Bár én egy kis meglepit is tartogatok neki, egy óriási tortát rendeltem. És még ezt is el kell hozni, bár nem tudom hogy fogom megoldani. Majd megkérem anyut hogy menjen el érte. Volt kb 10 óra mire elindultunk bevásárolni, és a buli 5 körül fog megkezdődni. És még semmi sincs kész, kell még a kaja, pia, és azért legyen egy kis díszítés. Ja és a medencét is ki kell tisztítani. Még jó hogy szeretek szervezkedni hmm. A vásárlás hamar ment, mivel mindent ránk bízott Nicholas. De volt amiben nem egyeztünk, azt pedig hamar megoldottuk. Délre haza is értünk, és azonnal mentünk a csajokkal a konyhába, és anyunak adtuk a kajához valókat, hogy csinálja meg. Mi pedig előkészítjük a kertet és a medencét. Bár igazából csak a medencét kellett kicsit kitakarítani, mert a kert mindig rendbe van. Csak abba bízok hogy nem valami lúzer banda jön össze, és szétveri az egész kertet. Mire készek lettünk mindennel már fél 4 volt, és felmentünk készülődni. Ahogy említettem medencés buli lesz, így felvettem egy kis mini ruhát, alá pedig az új bikinimet. Aztán a barátnőim is elkészültek. A hajunkkal nem sokat bibelődtünk hiszen úgy is vizes lesz. Amikor lementünk már voltak páran. Ezért a zenét is bekapcsoltuk. Az emberkék már gyűltek össze fele, és lassan a buli is beindult. De még Taylor és a haverjai sehol sincsenek. És a bátyám sincs sehol, ezért felmentem hogy szóljak neki, itt az idő végre lejönni. Amikor felmentem a szobájába hangokat hallottam, ezért nem tudtam eldönteni hogy be menjek vagy inkább ne. De mivel már szinte csak a „szülinaposra” vártunk, így bementem. Sehol sem láttam, de a „hangokat még mindig hallottam, a fürdőből jöttek. Ezért kopogtattam.
- Bejöhetek?
Senki sem adott választ ezért még egyszer megkérdeztem
- Nicholas bejöhetek?. Amúgy jó lenne végre letolni a segged a „bulidra” mert már mindenki megérkezett csak rád várunk.
Megint semmi, mivel kicsit aggódtam muszáj volt benyitnom. Ééés… sokkot kaptam, és teljesen elszégyelltem magam. A bátyám „maszturbált”. Vagy szebben „kiélvezi ezt a kis egyedüllétet”. Haggyuk. Nem tudtam a szemébe nézni. Pont én kapom rajta.
- Bocsi, ne haragudj csak izéé. Nem szóltál és elkezdtem aggódni.
- Nem mennél ki légy szives.
- De,de bocsi.
- Ja és senkinek se mond el.
- Á dehogy.
Jó titoktartó vagyok, de ha a bátyámról van szó akkor megtörök. Gyorsan lementem a barátnőimhez és egyből elmondtam nekik. Nekem már nem volt olyan ciki, mert szerintem Nick-nek még cikisebb volt. Most szemétnek éreztem magam, de khmm hát ilyen egy jó tesó vagy nem? Ja nem. Hát amíg kiröhögtük ezen magunkat addigra már teli volt az egész kert a haverokkal. De Taylorék még mindig sehol. Szerintem már nem fognak eljönni így nem is törtem ezen az agyam. Amikor végre menni akartam medencézni a többiekkel, valaki hátulról megijesztett.
- Na ki vagyok?
- Ö fogalmam sincs.
Megfordultam és Taylor volt az. Kicsit meglepődtem mert már abszolút nem számítottam arra hogy eljön.
- Azt hittem már nem is jössz.
- Ó hogy ezt kihagyni? Soha. Egyébként szép a házatok, és főleg a kert.
- Köszi, a szüleim érdeme.
- Hát gondoltam.
Ez a beszólás kicsit gonosz volt, és elkezdtem húzni a szám mert utáltam ha ilyenek szólogatnak be.
- Van valami baj?
- Öm igen, utálom ha így beszólnak nekem.
- Ó nem úgy értettem.
- Aha hát persze.
- Most mi van? Eljövök hogy veszekedj velem?
- Nem is ismerlek akkor miért veszekednék?
- Ja oké.
- De bocsi most készültem ugrani egyet.
- Rendben, addig iszok valamit.
- Oké, nyugodtan szolgáld ki magad.
Aztán elmentem, és ugrottam. Nagyon jól esett, mert forróság volt. De persze nekem lett lelki ismeret furdalásom amiért flegmáskodtam Taylorral. Ezért visszamentem hozzá.
- Szia megint.
- Szia.
- Van kedved sétálni? Vagy megmutathatom a házat, meg a kertet ha szeretnéd?
- Rendben, menjünk.
Van valami ebbe a srácba. Kicsit megtetszett, főleg amikor rám mosolyog azzal a vakítóan fehér fogaival. Azokkal biztos nem volt baj. Kedves is volt meg minden.
- Mesélj kicsit magadról! Honnan jöttél? Hová jártál ez előtt suliba?
- Hát igazából 6 éves koromba költöztünk Los Angeles északi részére. És alapból ebbe a suliba jelentkeztem, de sajnos nem vettek fel így csak egy sima gímibe mentem. Aztán amikor infót kaptam arról hogy a művészetibe vesznek át pár tanulót onnan ahová jártam, így egyből jelentkeztem. És másodjára sikerült.
- Tényleg? A nagyszüleim is az északi részen laknak. És amúgy tetszik a suli?
- Igen, nagyon tetszik. Végre azt tanulom amit szeretek.
- Hát ezzel én is így vagyok. Ezért nem is jelöltem más sulit.
- Hm biztos voltál ebben, ugye?
- Igen, mert elég jól sikerült a felvételim, és ha esetleg nem vettek volna fel akkor biztos én is egy sima gimibe mentem volna.
- Tehetséges lehetsz, hogy egyből felvedtek. Mivel azt hallottam hogy ide nehéz bekerülni.
- Hát akkor rosszul hallottad. De azért ne túlozzunk, nincs több tehetségem mint másnak. Csak szerencsém volt.
- És mit szoktál csinálni általában?
- Hát táncolok, zenélek és a barátnőimmel vagyok.
- És te?
- Hát én régen karatéztam, háromszoros bajnok vagyok, ugyhogy ha valaki packázni mer veled tudod ki a megfelelő ember arra hogy megvédjen.
- Ó ez aranyos, köszi. De általában meg tudom védeni magam.
- Ennek örülök. Egyébként még én is táncolok, és énekelni nem tudok, meg semmilyen hangszeren se tudok játszani.
- Akkor ha esetleg szeretnél zongorázni, vagy gitárzoni. Tudod ki a megfelelő ember erre. – kacsintottam.
- Szóval ebből lejött hogy zongorázol és még gitározol is? Ügyes.
- Hát tudod én ilyen „zenész” családból vagyok. Jobban mondva a nagypapám zenélt régen, és az anyukám énekelt.
- Aha értem. Wow nagyon szép ez a kert.
- Köszi, imádok itt esténként sétálgatni.
Tényleg milyen aranyos, és végre vele lehet beszélgetni. Amikor már végre kezdtem magam jól érezni erre megjelent egy ismerős alak….
- Jaj ne.
- Mi az?
- A volt pasim itt van.
- Pedig nem lett meghívva igaz?
- Igen. És ha meglát tuti hogy idejön.
- Nyugi, majd elküldjük.
- Hát rendben, de te nem ismered milyen.
- Bántott téged vagy mi?
- Hát fizikailag nem, de lelkileg igen. Vagy is azt hiszem már túl vagyok rajta, pedig csak 2 napja szakítottam vele. De mindegy ebbe most ne bajlódjunk bele.
- Nyugodtan elmondhatod ha akarod. Miért szakítottatok?
- Mert folyton megcsalt, és megbántott. Elhitette velem hogy szeret, közbe meg más tyúkok után szaladgált.
- Hát, ez egy szóval szemétség. Nekem pont a hűség számít egy kapcsolatban. Na jó ez talán kicsit nyálas volt.
- Ezt látod viszont örömmel hallom. És nyugi nem volt nyálas.
- Akkor jó. Egyébként jól vagy?
- Igen, miért?
- Nem úgy, hanem hogy kiheverted-e már?
- Talán. De úgy látom, ide jön. Jaj, ne
Kíváncsi voltam most mivel rukkol elő, bár akármit csinál nem fog érdekelni. Itt van ez a srác, Taylor. Sokkal kedvesebb, aranyosabb, és még tetszik is. Joe pedig felőlem eláshatja magát. Na jó ez gonosz volt, nem kérnék tőle ilyet.
- Na hát, na hát kit látnak szemeim?
- Eljössz a bátyám bulijára és azt gondoltad hogy nem leszek itt? Most hülye vagy, vagy hülyének érzed magad? Már ne is haragudj.
- Hát hallottam a kis buliról, és gondoltam eljövök.
- De senki sem hívott meg, akkor mit keresel itt?
- Téged.
- Engem miért? Nem látod hogy mással beszélgetek?
- Ó szóval ő az új lovagod. Hát elég nyeszle kis fickót találtál nem mondom.
- Képzeld, nem az új lovagom, ha nem egy haver. Mert nekem vannak olyanok.
- Képzeld nekem is vannak.
- Figyelj ha veszekedni akarsz akkor nem jó helyen kapirgálsz, mert már nem érdekelsz.
- Nem veszekedni jöttem, hanem békülni.
- Jézusom, ez most komoly? Ennyire szánalmas hogy lehetsz? Már ne is haragudj de… áá haggyuk.
- Miért lennék szánalmas?
- Mert folyton utánam szaladgálsz mint egy kis pudli kutya. Na jó most szépen, értelmesen elmondom megint, hátha végre berögzül abba az aprócska agyadba. Nem érdekelsz, hagyj békén. Vége. Fogd fel. És ne zaklass engem a hülyeségeiddel. Vili?
- Jó rendben felfogtam, de mikor hiányozni fogok akkor már késő lesz.
- Hiányozni? Drágám hol élsz te? Nem is szerettelek! Mit gondolsz miért nem mondtam azt hogy szeretlek? Mert nem akartam hazudni, ennyi. És most örülnék ha végre lekopnál, különben én rúglak ki.
És azt hiszem végre felfogta, megfordult és elment. Már tényleg nem érdekelt. Bár kicsit sajnáltam hogy így kiosztottam, de istenem ha nem bírja felfogni.
- Hű te aztán adtál neki.
- Ó bocsi hogy úgy mond „elfelejtkeztem” rólad.
- Semmi baj, de én csak hallgattam és ámultam rajtad.
- Hát tudok én ilyen is lenni. Ha valaki felidegesít, nem kímélem.
- Cool.
- Van kedved fürödni egyet? Fogadjunk hogy gyorsabb leszek?
- Ó nem hagyom.
Gyorsan levettem magamról a ruhát, és már futottam is a medence felé. Gyorsan még hátra néztem hogy megelőzött-e vagy már a medencébe van. De még a ruhájával bibelődött, így már tuti hogy én nyerek. És majd csak 1 perc múlva ugrott bele ő is.
- Háháá én nyertem.
- Na jó most igen, de csak azért mert előnyt adtam.
- Ó tényleg? (nevetek). Akkor miért mondtad hogy nem hagyod hogy győzzek?
- Hát, jól van bevallom. Le voltam kicsit lassúlva (nevet).
- Hát persze, jó kifogás.
Aztán a többiekkel még hülyültünk. Taylor felvett a nyakába és úgy játszottunk. Nagyon jól éreztem magam vele. De kicsit kifárasztott a víz és éhes is lettem, így szóltam Taylornak hogy megyek eszek valamit.
- Figyelj Taylor, kicsit megéheztem. Megyek eszek valamit!
- Rendben, veled megyek.
- Okés.
Így jött velem enni. És még mindig beszélgettünk. Nem nagyon tudtam elhinni hogy ilyen jól szót értettünk egymással. Elmesélte hogy honnan származik, és hogy van egy 10 éves húga, Makena. Már szerepeket is kapott. Így megértettem hogy miért volt ismerős az arca kicsit. Pár vendég szerepeket is vállalt. Az első nagyobb szerepét a Cápa srác és Láva lányban kapta. Sok mindent megtudtam róla. És én is bőven meséltem neki magamról. Nagyon jól elvoltunk, és megértettük egymást. Viszont hírtelen „,megzavart minket” a legjobb barátnőm…
- Képzeld Szandra, áá annyira boldog vagyok.
- Szia Kíra.
- Ó nem vagy egyedül. Taylor ugye?
- Igen.
- Ne haragudj de beszélhetnék pár percet Szandrával?
- Persze.
Kíváncsi voltam mi ilyen halaszthatatlan. Bár ahogy ismerem Kírát biztos valami pasi ügy.
- Nah mondd.
- Járok valakivel.
- Ó naaa kivel?
- Jace-el. Tudod az egyik Adoniszom.
- ÓÓ kis szerencsés. Már is jártok? Akkor sok boldogságot nektek.
- Köszíí, annyira édes hogy felfalom.
- És mi van Alex-al?
- Hát nem tudom, még ő is érdekel de tudod mostantól van pasiim. Jace. De most ha nem haragszol ideje visszamennem. És úgy látom te sem unatkozol.
- Hát nem.
- Na jó majd mesélsz. Szia
- Szija.
És el is viharzott. Én pedig visszamentem Taylorhoz.
- Na mitől volt ilyen boldog?
- Pasik.
- Á értem.
- Nem tudod hány óra?
- Nem sokára 11.
- Már is? Hű a szüleim éjfélre érnek haza, és azt mondták addigra mindenkit tüntessünk el.
- Ez egy kicsit szigorúnak hangzik.
- Hát nem így szó szerint mondták, de utaltak rá.
- Ha gondolod segítek hazaküldeni az embereket.
- Jaj az nagyon jó lenne. Hálás lennék.
- Rendben akkor hol kezdjem?
- Hát tudod mit? Nem kell mindenkit egyesével elküldeni hanem kiállok az erkélyemre és csak kikiabálom.
- Na ez is egy megoldás.
- És ha van kedved segíteni, akkor segíthetnél kicsit összeszedni a házat hogy ne tűnjön annyira szét szórtnak.
- Persze hogy segítek.
- Meddig maradhatsz?
- Pont éjfélig.
- Akkor köszönök így előre is mindent.
- Semmiség.
- Na jó akkor felmegyek.
- Rendben
Gyorsan felszaladtam a szobámba. Szerencsém hogy jó nagy hanggal áldottak meg így nem esett nehezemre ordibálni.
- GYERÜNK MINDENKI HAZAFELÉ. SZEDJÉTEK ÖSSZE A CUCCOTOKAT ÉS NYOMÁS. KÖSZI MINDENKINEK HOGY ELJÖTT DE MOSTMÁR VÉGE A BULINAK.
Azt hiszem jól ment, mert mindenki elkezdett pakolászni. Remélem senki sem sértődött meg. Lementem Taylorhoz és ő már elkezdte kifelé terelni az embereket. Én pedig csak tátogtam neki egy köszit. Aztán mikor már üres volt a ház, a bátyámmal, a barátnőmmel, és persze Taylorral elkezdtük összepakolni a dolgokat. Nagyjából összepakoltunk és már Taylornak is mennie kellett.
- Hát akkor majd találkozunk a suliban.
- Remélem. Sose felejtem el azt az első közös tánc órát.
- Ó ne is említsd. Még most se győzök bocsánatot kérni.
- Nyugi már teljesen jól vagyok.
- Akkor jó.
- Majd hétfőn.
- Rendben.Szia
Adott egy puszit, és mélyen a szemembe nézett. Teljesen megbabonázott ezzel a nézéssel. Nagyon megtetszett. Már is vártam azt a hétfői napot. De amíg elgondolkodtam, elfelejtettem köszönni és gyorsan oda köszöntem.
- SZÍÍÍAAAA.
Aztán megfordultam és az összes barátnőm úgy vigyorgott rám mint a vad almák.
- Miért vigyorogtok ennyire?
- Teljesen megbabonázott a pasi igaz?
- Hogy lehet hogy ennyire ismertek?
- Az évek. De te is megbabonáztad rendesen.
- Tényleg?
- Totálisan.
- Jól van csajok, szerintem menjünk fel pihenni.
- Nem rossz ötlet. Én is fáradt vagyok.
Felmentünk, átöltöztünk és lefeküdtünk. Úgy döntöttünk hogy majd reggel lezuhanyozunk. Mert már erre se volt energiánk. Én még nem tudtam egyből elaludni, csak is Taylorra gondoltam. Annyira édes volt, és aranyos, vicces, és komolyan elcsábított. Aztán 2 perc sem telt. Már úgy aludtam mint a bunda.
2010. február 18., csütörtök
5 rész
„Elég fáradt voltam mert későn értünk haza, így gyorsan lefürödtem és lefeküdtem aludni.”
Egy házban vagyok, és egy ember áll velem szemben. Nem látom hogy fiú-e vagy lány. De ez most más. Érzem hogy nem akar bántani. Csak fél valamitől. És arra vár hogy oda menjek. Most mozog a lábam, és beszélni is tudok. Elkezdek beszélni hozzá „Nem akarlak bántani, ismerlek?”. „Nem tudom, hogy ismersz-e de én ismerlek téged.”. Olyan lágy, és érzéki volt a hangja. De hallottam valami sértődést is benne. Nem tudom mit követtem el, de szeretném megtudni. Közelebb mentem hozzá, de ő pedig csak távolodott tőlem. Miért távolodik? „Haragszol rám?” kérdeztem félénken. „Nem tudsz te semmit, ne gyere közelebb”. Egyre mérgesebb lett. Kezdtem félni tőle. Egy helyben megálltam, nem mertem közelebb menni. Nem akarom hogy bántson. Aztán hírtelen megláttam magam. A tükörképemet, szomorú voltam és letört, de egyben boldog is. Nem értettem miért vagyok ilyen. Közelebb mentem a tükörképhez, meg akartam érinteni és hirtelen eltünt minden. Semmit sem láttam, egy nagy feketeségbe kerültem. Hol vagyok? Mi történt velem?....
És felkeltem. Megint egy hülye álom, volt. De jobb mint az előző. Most legalább nem valami fura és ronda fickó volt benne. És megint csak nem értettem mit jelent ez. De már nem is érdekelt annyira. Péntek van és én nagyon álmosan keltem fel. Nagyon elfáradtam már így a hét végére. De össze kellett szednem magam, mert holnap lesz a bátyám szülinapi bulija. Vagy is medencés bulit tart, de tudtommal elég sokan jönnek, és nem akarok úgy kinézni mint valami zombi. Így azonnal felkeltem és rendbe szettem magam. Ma ismét apu vitt be a suliba minket, és az első órám tánc volt. Így gyorsan lementünk a terembe, átöltöztünk és bemelegítettünk. Nem olyan jó kora reggel már tánccal kezdeni, főleg így hét vége fele. Alig volt valami energiám. És aztán… egy nagy ütés törte meg. Valaki nekem jött, és úgy hogy majdnem a terem másik végéig „zuhantam”. A csuklómat megütöttem, nagyon fájt. Aztán mindenki odaszaladt hozzám.
- Jól vagy?
- Minden rendben?
- Jézusom, ne haragudj rám. Csak engem is meglöktek és…
- Jól vagyok, csak azt hiszem a csuklóm megzúzódott.
- Biztos? Hidd el nem akartalak bántani, vagy ellökni.
- Rendben, nem haragszok.
Eddig nem néztem fel. Fogalmam sem volt hogy ki lökött el ennyire. De amikor felnéztem az a tegnapi srác volt. És egyszerre minden „dühöm” elszállt. Igen mérges voltam, hogy hogy lökhetett valaki ennyire el?. Láttam hogy tényleg aggódik, így megnyugtattam hogy semmi bajom. De a tanárnő is azt javasolta hogy menjek fel az orvosira, mert úgy látták elég nagyot estem. Bár én ezt nem úgy éreztem. De megfogadtam a tanácsát és felmentem a dokihoz.
- Szóval Szandra, mi történt veled?
- Hát ez úgy volt, hogy egész véletlenül nekem jött egy srác és akkorát zuhantam hogy a csuklóm megzúzódott.
- Á értem, akkor meg is vizsgálom.
- Rendben.
- De hogy lökhetett el ennyire?
- Fogalmam sincs.
Amíg ápolták a kezem, addig azon agyaltam hogy egy viszonylag normális srác nem lök el ennyire. Gondoltam majd megkérdezem tőle.
- Na ezzel készen is vagyunk.Semmi baja a csuklódnak, mehetsz vissza órára.
- Rendben, köszönöm szépen.
- Szivesen. Szia
- Viszlát.
Amikor visszamentem egyből mindenki letámadott hogy mi van a kezemmel?. Én elmondtam nekik hogy semmi baja, és hogy folytatódhat az óra. Ő is ott volt, de nem mert felém nézni. Szerintem szégyellte magát, 2x találkoztunk de a második találkozó elég rosszul sült el. Persze már bocsánatot kért, de jól esett volna ha még egyszer odajön amikor már normális állapotba vagyok. De nem tette. De őszintén, nem érdekelt annyira. Rendes srácnak tűnik, de biztos hogy nagyon szégyellte magát, vagy nem tudom. Mindegy. Hamar eltelt az óra, úgy mint a napom is. Mivel ma csak 4 órám volt. Már 12:30-ra otthon voltam, és örültem mert kicsit pihenhettem.
- Szandra lejönnél egy pillanatra?
Mikor már aludnék elfele erre lehív anyu. Sajnos muszáj lemennem.
- Igen?
- Elmennél a boltba? Nincs itthon pár dolog, és makarónit meg valami sütit akarok sütni.
Mivel imádom a makarónit így szívesen elmentem.
- Igen, elmegyek. Írd fel mit kell hozni.
- Rendben, már is.
Amíg írta addig, lementem a zene szobába és behangoltam a gitárom. Mert kedvet kaptam egy kis zenéléshez. Lehet még a zongorát is behangolom, ahogy ismerem magam, ha elkezdek valamelyik hangszeremen játszani akkor egyiket váltom a másik után. Így mindkettőt behangoltam aztán már szólt is anyukám hogy mehetek. Jó idő volt így gyalog mentem, és amúgy is már ideje volt elvinnem sétálni a kiskutyámat, akiről eddig még nem is beszéltem. Bellának hívják, fajta tiszta spániel, még csak pár hónapja kaptam, így még kicsi. De nagyon örült amikor elővettem a kis pórázát, nagyon szereti ha elviszem sétálni. Aztán elindultam. Nem számítottam rá de rengeteg ismerőssel futottam össze, amikor bementem a boltba nagyon kedvesen fogadtak. Már ismernek arrafelé. Általában én szoktam boltba járni. Oda adtam Mike-nak a kis cetlit amit anyukám írt össze, és közben elkezdtünk dumcsizni hogy mi történt velem és vele mostanában. Hírtelen bejött valaki és rámköszönt.
- Szia, hogy vagy?
Megfordultam, és ismét összefutottam az „ellökőmmel”.
- Szia, egész jól és te?
- Én is, figyelj tényleg ne haragudj, nem akartalak ellökni meg ilyenek. Tök véletlen volt. És hogy van a csuklód?
- Á nyugi, semmi baj, már nem haragszom. És a csuklóm is jól van.
- Ennek örülök, már azt hittem hogy eltörtem valamid.- és elpirult kicsit.
Édes volt. Bár kicsit barnább a bőre, és ezért nem nagyon látszott. Mivel tök szimpatikus volt nekem ezért úgy döntöttem hogy elhívom holnap a medencés bulira. Mivel a bátyám azt mondta hogy én is hívhatok embereket.
- Figyelj csak ööömm…
- Taylor
- Igen, Taylor. Holnap lesz nálunk egy medencés buli. A bátyám szülinapja lesz. Ha van kedved gyere el.
- Hát nem is tudom. Végül is a bátyád szülinapja. Engem pedig nem ismer. De ha te ott leszel akkor lehet elmegyek.
Jézusom, nem akarom bántani de mit gondol hogy elhívom és nem leszek ott? o.O??
- Persze hogy ott leszek.
- Akkor nem ígérem, de lehet elmegyek.
- Az jó lenne. Jó kis buli lesz. Hát minden esetre én várlak.
- Rendben, ha megyek megadod a címet?
- Ja igen. Rose garden út 60/A.
- Okés, köszi.
- Akkor majd gyere ha úgy döntesz,
- Rendben.
- De most sietek haza. Szia
- Szia.
Szerintem jó döntés volt hogy elhívtam. Kicsit talán jobban megismerhetem. Kicsit hazudtam Taylornak mivel nem siettem hazafelé, hanem még elvittem Bellát a parkba, hogy szaladgálja ki magát a többi kutyussal. Mondjuk elég nagy a kertünk és ott is ki tudja magát szaladgálni, de gondolom neki is jobb ha a kis „kutyatársaival” van. Még ott a parkban összefutottam pár haverommal, és elbeszéltük az időt. És megjelent Kíra is, ő is hozta a kis kutyusát a parkba. Így még vele is jóó sokáig beszélgettem. Szerintem tuti hogy 2 óra hosszáig oda voltam, így már anyukám fel is hívott hogy merre vagyok. Én pedig gyorsan felvettem Bellát, és hazaindultam. Úgy is minden barátommal holnap bulizunk. Mikor hazamentem már tök jó illatok voltak, meg is éheztem kicsit. De még nem volt kész a kaja, így unaloműzés képen elmentem és zenélgettem. Szoktam dalokat is írni, meg mások dalait picit a saját stílusomra át dolgozni. Kb fél órát kellett várnom a kajára, és mikor szólt anyukám egyből felpattantam és már mentem is. Már 4 óra volt, és unatkoztam. Azon agyaltam hogy mit csináljak? Általában sosem unatkozok otthon de most kifejezetten fogalmam sem volt hogy mit csináljak. Így elmentem a mozi terembe és beraktam egy horror filmet. Mivel nagyon szeretem a horrorokat, bármikor jól esik megnézni egyet. Azt hiszem 2 órás film volt, így mire vége lett már este 6 körül járt az idő. Úgy döntöttem hogy áthívom pár barátnőmet, aludjanak itt és holnap együtt készülődhetünk a bulira. Felhívtam Kírát,Lilit, Alyt, és végül Liát. Mind a 4-en átjöttek. Azt hiszem szeretnek itt lenni, legalább is mindig ezt mondják. Amikor átjöttek elkezdtünk pletyizni, és hülyülgetni. Tudjátok, ez a tipikus csajos este. Be raktunk egy filmet, és jókat nevetgéltünk. Kibeszéltünk pár kis picsát a suliból, meg ilyenek. Volt hajnal mire elaludtunk. És azt hiszem én aludtam el legkésőbb, pedig elég fáradt voltam.
Egy házban vagyok, és egy ember áll velem szemben. Nem látom hogy fiú-e vagy lány. De ez most más. Érzem hogy nem akar bántani. Csak fél valamitől. És arra vár hogy oda menjek. Most mozog a lábam, és beszélni is tudok. Elkezdek beszélni hozzá „Nem akarlak bántani, ismerlek?”. „Nem tudom, hogy ismersz-e de én ismerlek téged.”. Olyan lágy, és érzéki volt a hangja. De hallottam valami sértődést is benne. Nem tudom mit követtem el, de szeretném megtudni. Közelebb mentem hozzá, de ő pedig csak távolodott tőlem. Miért távolodik? „Haragszol rám?” kérdeztem félénken. „Nem tudsz te semmit, ne gyere közelebb”. Egyre mérgesebb lett. Kezdtem félni tőle. Egy helyben megálltam, nem mertem közelebb menni. Nem akarom hogy bántson. Aztán hírtelen megláttam magam. A tükörképemet, szomorú voltam és letört, de egyben boldog is. Nem értettem miért vagyok ilyen. Közelebb mentem a tükörképhez, meg akartam érinteni és hirtelen eltünt minden. Semmit sem láttam, egy nagy feketeségbe kerültem. Hol vagyok? Mi történt velem?....
És felkeltem. Megint egy hülye álom, volt. De jobb mint az előző. Most legalább nem valami fura és ronda fickó volt benne. És megint csak nem értettem mit jelent ez. De már nem is érdekelt annyira. Péntek van és én nagyon álmosan keltem fel. Nagyon elfáradtam már így a hét végére. De össze kellett szednem magam, mert holnap lesz a bátyám szülinapi bulija. Vagy is medencés bulit tart, de tudtommal elég sokan jönnek, és nem akarok úgy kinézni mint valami zombi. Így azonnal felkeltem és rendbe szettem magam. Ma ismét apu vitt be a suliba minket, és az első órám tánc volt. Így gyorsan lementünk a terembe, átöltöztünk és bemelegítettünk. Nem olyan jó kora reggel már tánccal kezdeni, főleg így hét vége fele. Alig volt valami energiám. És aztán… egy nagy ütés törte meg. Valaki nekem jött, és úgy hogy majdnem a terem másik végéig „zuhantam”. A csuklómat megütöttem, nagyon fájt. Aztán mindenki odaszaladt hozzám.
- Jól vagy?
- Minden rendben?
- Jézusom, ne haragudj rám. Csak engem is meglöktek és…
- Jól vagyok, csak azt hiszem a csuklóm megzúzódott.
- Biztos? Hidd el nem akartalak bántani, vagy ellökni.
- Rendben, nem haragszok.
Eddig nem néztem fel. Fogalmam sem volt hogy ki lökött el ennyire. De amikor felnéztem az a tegnapi srác volt. És egyszerre minden „dühöm” elszállt. Igen mérges voltam, hogy hogy lökhetett valaki ennyire el?. Láttam hogy tényleg aggódik, így megnyugtattam hogy semmi bajom. De a tanárnő is azt javasolta hogy menjek fel az orvosira, mert úgy látták elég nagyot estem. Bár én ezt nem úgy éreztem. De megfogadtam a tanácsát és felmentem a dokihoz.
- Szóval Szandra, mi történt veled?
- Hát ez úgy volt, hogy egész véletlenül nekem jött egy srác és akkorát zuhantam hogy a csuklóm megzúzódott.
- Á értem, akkor meg is vizsgálom.
- Rendben.
- De hogy lökhetett el ennyire?
- Fogalmam sincs.
Amíg ápolták a kezem, addig azon agyaltam hogy egy viszonylag normális srác nem lök el ennyire. Gondoltam majd megkérdezem tőle.
- Na ezzel készen is vagyunk.Semmi baja a csuklódnak, mehetsz vissza órára.
- Rendben, köszönöm szépen.
- Szivesen. Szia
- Viszlát.
Amikor visszamentem egyből mindenki letámadott hogy mi van a kezemmel?. Én elmondtam nekik hogy semmi baja, és hogy folytatódhat az óra. Ő is ott volt, de nem mert felém nézni. Szerintem szégyellte magát, 2x találkoztunk de a második találkozó elég rosszul sült el. Persze már bocsánatot kért, de jól esett volna ha még egyszer odajön amikor már normális állapotba vagyok. De nem tette. De őszintén, nem érdekelt annyira. Rendes srácnak tűnik, de biztos hogy nagyon szégyellte magát, vagy nem tudom. Mindegy. Hamar eltelt az óra, úgy mint a napom is. Mivel ma csak 4 órám volt. Már 12:30-ra otthon voltam, és örültem mert kicsit pihenhettem.
- Szandra lejönnél egy pillanatra?
Mikor már aludnék elfele erre lehív anyu. Sajnos muszáj lemennem.
- Igen?
- Elmennél a boltba? Nincs itthon pár dolog, és makarónit meg valami sütit akarok sütni.
Mivel imádom a makarónit így szívesen elmentem.
- Igen, elmegyek. Írd fel mit kell hozni.
- Rendben, már is.
Amíg írta addig, lementem a zene szobába és behangoltam a gitárom. Mert kedvet kaptam egy kis zenéléshez. Lehet még a zongorát is behangolom, ahogy ismerem magam, ha elkezdek valamelyik hangszeremen játszani akkor egyiket váltom a másik után. Így mindkettőt behangoltam aztán már szólt is anyukám hogy mehetek. Jó idő volt így gyalog mentem, és amúgy is már ideje volt elvinnem sétálni a kiskutyámat, akiről eddig még nem is beszéltem. Bellának hívják, fajta tiszta spániel, még csak pár hónapja kaptam, így még kicsi. De nagyon örült amikor elővettem a kis pórázát, nagyon szereti ha elviszem sétálni. Aztán elindultam. Nem számítottam rá de rengeteg ismerőssel futottam össze, amikor bementem a boltba nagyon kedvesen fogadtak. Már ismernek arrafelé. Általában én szoktam boltba járni. Oda adtam Mike-nak a kis cetlit amit anyukám írt össze, és közben elkezdtünk dumcsizni hogy mi történt velem és vele mostanában. Hírtelen bejött valaki és rámköszönt.
- Szia, hogy vagy?
Megfordultam, és ismét összefutottam az „ellökőmmel”.
- Szia, egész jól és te?
- Én is, figyelj tényleg ne haragudj, nem akartalak ellökni meg ilyenek. Tök véletlen volt. És hogy van a csuklód?
- Á nyugi, semmi baj, már nem haragszom. És a csuklóm is jól van.
- Ennek örülök, már azt hittem hogy eltörtem valamid.- és elpirult kicsit.
Édes volt. Bár kicsit barnább a bőre, és ezért nem nagyon látszott. Mivel tök szimpatikus volt nekem ezért úgy döntöttem hogy elhívom holnap a medencés bulira. Mivel a bátyám azt mondta hogy én is hívhatok embereket.
- Figyelj csak ööömm…
- Taylor
- Igen, Taylor. Holnap lesz nálunk egy medencés buli. A bátyám szülinapja lesz. Ha van kedved gyere el.
- Hát nem is tudom. Végül is a bátyád szülinapja. Engem pedig nem ismer. De ha te ott leszel akkor lehet elmegyek.
Jézusom, nem akarom bántani de mit gondol hogy elhívom és nem leszek ott? o.O??
- Persze hogy ott leszek.
- Akkor nem ígérem, de lehet elmegyek.
- Az jó lenne. Jó kis buli lesz. Hát minden esetre én várlak.
- Rendben, ha megyek megadod a címet?
- Ja igen. Rose garden út 60/A.
- Okés, köszi.
- Akkor majd gyere ha úgy döntesz,
- Rendben.
- De most sietek haza. Szia
- Szia.
Szerintem jó döntés volt hogy elhívtam. Kicsit talán jobban megismerhetem. Kicsit hazudtam Taylornak mivel nem siettem hazafelé, hanem még elvittem Bellát a parkba, hogy szaladgálja ki magát a többi kutyussal. Mondjuk elég nagy a kertünk és ott is ki tudja magát szaladgálni, de gondolom neki is jobb ha a kis „kutyatársaival” van. Még ott a parkban összefutottam pár haverommal, és elbeszéltük az időt. És megjelent Kíra is, ő is hozta a kis kutyusát a parkba. Így még vele is jóó sokáig beszélgettem. Szerintem tuti hogy 2 óra hosszáig oda voltam, így már anyukám fel is hívott hogy merre vagyok. Én pedig gyorsan felvettem Bellát, és hazaindultam. Úgy is minden barátommal holnap bulizunk. Mikor hazamentem már tök jó illatok voltak, meg is éheztem kicsit. De még nem volt kész a kaja, így unaloműzés képen elmentem és zenélgettem. Szoktam dalokat is írni, meg mások dalait picit a saját stílusomra át dolgozni. Kb fél órát kellett várnom a kajára, és mikor szólt anyukám egyből felpattantam és már mentem is. Már 4 óra volt, és unatkoztam. Azon agyaltam hogy mit csináljak? Általában sosem unatkozok otthon de most kifejezetten fogalmam sem volt hogy mit csináljak. Így elmentem a mozi terembe és beraktam egy horror filmet. Mivel nagyon szeretem a horrorokat, bármikor jól esik megnézni egyet. Azt hiszem 2 órás film volt, így mire vége lett már este 6 körül járt az idő. Úgy döntöttem hogy áthívom pár barátnőmet, aludjanak itt és holnap együtt készülődhetünk a bulira. Felhívtam Kírát,Lilit, Alyt, és végül Liát. Mind a 4-en átjöttek. Azt hiszem szeretnek itt lenni, legalább is mindig ezt mondják. Amikor átjöttek elkezdtünk pletyizni, és hülyülgetni. Tudjátok, ez a tipikus csajos este. Be raktunk egy filmet, és jókat nevetgéltünk. Kibeszéltünk pár kis picsát a suliból, meg ilyenek. Volt hajnal mire elaludtunk. És azt hiszem én aludtam el legkésőbb, pedig elég fáradt voltam.
2010. február 17., szerda
4 rész
„A fürdés kicsit felébresztett, így bekapcsoltam a lap-topot és gépeztem + tv-ztem még kicsit. Aztán már nagyon álmos lettem és lefeküdtem.”
Reggel mikor felkeltem, teli voltam energiával. Már nagyon vártam a délutánt, hogy végre lemenjünk Los Angeles északi részére. Így nagyon jó kedvvel keltem fel. Már anyukámnak mondtam hogy nem kell mindig felkeltenie, már elég nagy vagyok. Fel tudok magamtól is kelni. Így ma reggel már nem is jött „ébreszteni”. Ma szép akartam lenni, így miniszoknyát, egy nőiesebb felsőt, és egy szép cipőt húztam magamra. A hajamat is megcsináltam szépen. Bár nem tudom miért. Lehet hogy annak a srácnak akarok tetszeni? Vagy mert jó kedvem van? Kicsit most zavarod nekem minden. De nem baj. Mire kész lettem már épp indulnom kellett. Most apukám felajánlotta hogy elvisz a suliba engem is és Kírát is. Így felvettük, és 10 perc alatt már ott voltunk a suliba. Persze apukám lenyomta a szokásos szövegét hogy..
- „Távolodj a fiúktól” vagy „nem szeretném azt hallani hogy a pasik körülötted mozognak”.
Őszintén szólva már nagyon untam, és majdnem beszóltam apunak. De inkább ráhagytam. Végül is van benne valami igazság. Az első órám megint ének. És énekeltünk, most elsőnek akartam menni. Hamar le akartam tudni a mai ének órát. És ez így is lett, rettentő hamar eltelt, és mikor ránéztem az órámra, kicsit meglepődtem ,mert már az utolsó órám jött. Persze nagyon örültem. De kicsit elszomorít hogy nem láttam ma még azt a fiút. Nem emlékszem a nevére, mert nem ott járt akkor az eszem. Csak arra az aranyos hangjára, és az arcára tudok emlékezni. Közben már az utolsó órám is eltelt. És mentünk Kírával és Lilivel ebédelni. Szokás szerint Kíra megint be volt zsongva hogy találkozhat az adoniszokkal név szerint Jace és Alex. Biztos jó pasik lehetnek, mert általában Kíra a jó pasikat találja meg. Leültünk, de láttam hogy már nagyon menne valahová.
- Menj csak, megvárlak itt. –Mondtam Kírának
- Á köszi köszi, azonnal jövök. Csak tudok khm bedobom magam.
- Igen, már ismerem ezt a Kírás bedobós dolgot. De azért siess mert délután programom van.
- Persze sietek.
Én is keresgéltem hogy vajon merre lehet, de nem találtam. Hát nem volt szerencsém, de nem szomorított el. Kb 20 percig volt oda Kíra aztán siettünk hazafelé, hogy ne keljen sokat várni a szüleimnek.
- Na végre hogy hazaértél.
- Bocsi apu csak bent tartottak a tanárok
- Jól van semmi baj, akkor mehetünk?
- Igen, már is csak lepakolok.
- Oké siess.
Gyorsan felszaladtam a szobámba, lepakoltam és siettem vissza a kocsihoz. Még jó hogy nálam volt az mp3 lejátszóm, így legalább hallgathattam zenét is út közben. Kb 1 óra az út, és most viszonylag hamar odaértünk. Mikor megérkeztünk, már láttam a nagyszüleimet. Nagyon örültek mert már kb 2 hónapja nem láttak minket. A suli miatt nem nagyon értünk rá. Meg apu is mindig dolgozik. Amikor kiszálltam egyből feléjük vettem az utat, szorosan megöleltem a nagyit és a papit is. Aztán elmeséltem nekik hogy mi történt velem mostanában. Bár ezt a Joe-s ügyet nem nagyon értették, mert nem mondtam nekik régebben hogy mindig megcsalt. Most viszont volt időm rá. Aztán a kishúgommal a lovak felé vettük az irányt, és gondoltuk ha már itt vagyunk akkor kilovagolunk. Gyorsan felnyergeltem a saját lovamat, a kis húgomat pedig magam elé ültettem, mivel neki még nem szabad egyedül lovagolni. Így elindultunk a rét felé. Gyönyörű volt az a terület, imádok ott lenni, annyira megnyugtató. Bár nem mehettünk csak fél órára ki, és ez a fél óra nagyon gyorsan eltelt. Így siettünk vissza Stellával. Amikor visszaértünk, a lovat lenyergeltem és bevittem. Mindenki bent volt a házban. Kezdett már sötétedni, ezért mi is gyorsan bementünk. Pont a nagypapám zongorázott ezért én is bekapcsolódtam. Elkezdtünk énekelni, és szórakozni. Újra visszajött az a régi érzés amikor minden karácsonykor egy gyönyörű dalt eléneklünk. Csak ez olyan nyárias dal volt. De nagyon szép, és imádok velük énekelgetni. Sajnos ez az egy délután is olyan hamar eltelt, mintha csak egy perc lett volna. És már is indultunk haza. Nem akartam még menni. De muszáj volt mert holnap suli. Bár az a jó hogy végre hétvége lesz. Így elbúcsúztunk, és elindultunk haza. Az úton elaludtam, így úgy tünt hogy pár perc alatt értünk haza. Elég fáradt voltam mert későn értünk haza, így gyorsan lefürödtem és lefeküdtem aludni.
Reggel mikor felkeltem, teli voltam energiával. Már nagyon vártam a délutánt, hogy végre lemenjünk Los Angeles északi részére. Így nagyon jó kedvvel keltem fel. Már anyukámnak mondtam hogy nem kell mindig felkeltenie, már elég nagy vagyok. Fel tudok magamtól is kelni. Így ma reggel már nem is jött „ébreszteni”. Ma szép akartam lenni, így miniszoknyát, egy nőiesebb felsőt, és egy szép cipőt húztam magamra. A hajamat is megcsináltam szépen. Bár nem tudom miért. Lehet hogy annak a srácnak akarok tetszeni? Vagy mert jó kedvem van? Kicsit most zavarod nekem minden. De nem baj. Mire kész lettem már épp indulnom kellett. Most apukám felajánlotta hogy elvisz a suliba engem is és Kírát is. Így felvettük, és 10 perc alatt már ott voltunk a suliba. Persze apukám lenyomta a szokásos szövegét hogy..
- „Távolodj a fiúktól” vagy „nem szeretném azt hallani hogy a pasik körülötted mozognak”.
Őszintén szólva már nagyon untam, és majdnem beszóltam apunak. De inkább ráhagytam. Végül is van benne valami igazság. Az első órám megint ének. És énekeltünk, most elsőnek akartam menni. Hamar le akartam tudni a mai ének órát. És ez így is lett, rettentő hamar eltelt, és mikor ránéztem az órámra, kicsit meglepődtem ,mert már az utolsó órám jött. Persze nagyon örültem. De kicsit elszomorít hogy nem láttam ma még azt a fiút. Nem emlékszem a nevére, mert nem ott járt akkor az eszem. Csak arra az aranyos hangjára, és az arcára tudok emlékezni. Közben már az utolsó órám is eltelt. És mentünk Kírával és Lilivel ebédelni. Szokás szerint Kíra megint be volt zsongva hogy találkozhat az adoniszokkal név szerint Jace és Alex. Biztos jó pasik lehetnek, mert általában Kíra a jó pasikat találja meg. Leültünk, de láttam hogy már nagyon menne valahová.
- Menj csak, megvárlak itt. –Mondtam Kírának
- Á köszi köszi, azonnal jövök. Csak tudok khm bedobom magam.
- Igen, már ismerem ezt a Kírás bedobós dolgot. De azért siess mert délután programom van.
- Persze sietek.
Én is keresgéltem hogy vajon merre lehet, de nem találtam. Hát nem volt szerencsém, de nem szomorított el. Kb 20 percig volt oda Kíra aztán siettünk hazafelé, hogy ne keljen sokat várni a szüleimnek.
- Na végre hogy hazaértél.
- Bocsi apu csak bent tartottak a tanárok
- Jól van semmi baj, akkor mehetünk?
- Igen, már is csak lepakolok.
- Oké siess.
Gyorsan felszaladtam a szobámba, lepakoltam és siettem vissza a kocsihoz. Még jó hogy nálam volt az mp3 lejátszóm, így legalább hallgathattam zenét is út közben. Kb 1 óra az út, és most viszonylag hamar odaértünk. Mikor megérkeztünk, már láttam a nagyszüleimet. Nagyon örültek mert már kb 2 hónapja nem láttak minket. A suli miatt nem nagyon értünk rá. Meg apu is mindig dolgozik. Amikor kiszálltam egyből feléjük vettem az utat, szorosan megöleltem a nagyit és a papit is. Aztán elmeséltem nekik hogy mi történt velem mostanában. Bár ezt a Joe-s ügyet nem nagyon értették, mert nem mondtam nekik régebben hogy mindig megcsalt. Most viszont volt időm rá. Aztán a kishúgommal a lovak felé vettük az irányt, és gondoltuk ha már itt vagyunk akkor kilovagolunk. Gyorsan felnyergeltem a saját lovamat, a kis húgomat pedig magam elé ültettem, mivel neki még nem szabad egyedül lovagolni. Így elindultunk a rét felé. Gyönyörű volt az a terület, imádok ott lenni, annyira megnyugtató. Bár nem mehettünk csak fél órára ki, és ez a fél óra nagyon gyorsan eltelt. Így siettünk vissza Stellával. Amikor visszaértünk, a lovat lenyergeltem és bevittem. Mindenki bent volt a házban. Kezdett már sötétedni, ezért mi is gyorsan bementünk. Pont a nagypapám zongorázott ezért én is bekapcsolódtam. Elkezdtünk énekelni, és szórakozni. Újra visszajött az a régi érzés amikor minden karácsonykor egy gyönyörű dalt eléneklünk. Csak ez olyan nyárias dal volt. De nagyon szép, és imádok velük énekelgetni. Sajnos ez az egy délután is olyan hamar eltelt, mintha csak egy perc lett volna. És már is indultunk haza. Nem akartam még menni. De muszáj volt mert holnap suli. Bár az a jó hogy végre hétvége lesz. Így elbúcsúztunk, és elindultunk haza. Az úton elaludtam, így úgy tünt hogy pár perc alatt értünk haza. Elég fáradt voltam mert későn értünk haza, így gyorsan lefürödtem és lefeküdtem aludni.
2010. február 16., kedd
3 rész
„Amikor vége lett a filmnek, éreztem , hogy kicsit álmos vagyok, így elbúcsúztam Kírától és mentem lefürödni, aztán egyből be az ágyba, és nem kellett 2 perc sem szerinte, már aludtam is.”
Sötét felhők, óriási fák. Fura hangok. Hol vagyok? Mit keresek én itt? Félek. Egyre közelebb jön egy hang, és csak azt mondja „Szandra, fuss”. Megpróbálok elfutni, de mintha a lábam egy láncra lenne verve. Nem tudok megmozdulni. Egyre jobban félek. Fogalmam sincs mit csináljak. „Fuss, Szandra fuss”. Csak ezt hallottam. A hangomat mintha elzárná valami. Beszélni sem tudok, segítséget sem tudok kérni. Mit tegyek? Rettenetesen félek, kérem segítsen valaki.Aztán hírtelen előttem megjelent egy ember, az arcát nem látom. Ismeretlen számomra, fogalmam sincs ki ez, de reménykedem hogy segít rajtam. „Szandra…..nem bántalak, nyugodj meg”.- mondta. Nem tudom hogy hihetek-e neki. Aztán megint meghallottam azt a szörnyű hangot, de már egész közelről „Szandra, menekülj”. Rájöttem hogy nem az előttem lévő férfi mondta, hanem egy másik hang. Hírtelen hittem ennek az „árnyéknak”. Ő kinyújtotta a kezét, én pedig megbíztam benne. A fény elérte az arcát, és egy rettenetes arc jelent meg. Nem tudom ki volt az, de nagyon megrémültem tőle. Felvett az ölébe és elindult velem. Azt a borzalmas hangot már nem hallottam, hanem egy mély árkot láttam közeledni. A szemem a férfi és az árok között járt. Aztán elengedett én pedig zuhantam, és sikítani próbáltam, de nem sikerült. Csak zuhantam és zuhantam, mikor hirtelen…….
-Ne kérlek nee.
- Kicsim jól vagy? Mi történt?
- Azt hiszem csak egy rossz álmom volt.
- Ó értem, nyugodj meg és feküdj vissza.
- Rendben
De nem tudtam megnyugodni. Ez az álom… egyszerűen … egyszerűen borzalmas, és felfoghatatlan volt. Talán jelent valamit? Bár nem hiszek az ilyenekben, de nem tudom. Fogalmam sem volt ki az a férfi, és hogy miért akart elkapni, vagy miért dobott bele abba az árokba. Próbáltam lenyugtatni magam..
- Szandra, nyugi. Ez csak egy buta álom volt. Semmit sem jelent.
És már csak a felkelő napra emlékszem. Amikor kinyitottam a szemem, épp bele sütött a nap. Úgy látszik ez az álom tényleg egy hülyeség volt. Mert felhőtlen volt az ég, bár lehet ennek semmi köze. Még az óra csörgés előtt felkeltem, és már nem tudtam vissza aludni sem. Így elmentem felöltözni, és a szokásos dolgokat megcsinálni. Anyukám 6:20-kor bejött és meglepő arccal kérdezte:
- Hát te?? Hogy hogy már ilyen hamar fent vagy? És felöltözve??
- Hát tudod anyu, kicsit hamarabb felkeltem mert már nem tudtam feküdni.
- Á értem, hát ez elég szokatlan tőled, de örülök hogy kivételesen ma nem kell noszogatni.
- Ó rendben anyu, értem. Mindjárt lemegyek reggelizni
- Okés
Amikor kilépett anyu a szobámból, és belenéztem a szobai tükrömbe, megláttam a Joe-val közös képünket. Levettem és darabokra téptem, aztán kidobtam a kukába. Úgy döntöttem hogyha hazajövök mindent amit Joe-tól kaptam, és minden közös képünket egyszerűen csak elégetem, vagy kidobom. Még mindig mérges voltam, de azt hittem hogy jobban fog fájni ez a dolog. Nem is bántam hogy így nem hiányzik Joe, amúgy se töltöttünk olyan sok időt egymással. Persze tényleg fájt kicsit, de kibírom. És tényleg igaz az a kis mondás hogy „a szerelem vakít”. A barátaim, és a szüleim már régóta nyaggattak azzal hogy a mostmár volt pasim, nem hozzám való, és hogy folyton megcsal, meg ilyenek. De nem nagyon törődtem velük. Rájöttem hogy végig teljesen igazuk volt. És most végre mehetek „pasi szemlére” mert eddig hűséges voltam hozzá. E-közben pedig ő valami herce hurca csajszival volt. Már nem is érdekel. Kicsit elgondolkodtam és mire észbe kaptam már 7 óra múlt. Így gyorsan felvettem a táskám és elindultam. Megint csak Kírával mentem a suliba, most az első órám „Kommunikáció”, ez nem valami nagy tantárgy, azért szeretem mert a tanár úr is nagyon rendes, és ha azt kérjük tőle hogy „ne tanuljunk” akkor nem tanulunk, bár ez nem mindig jön be. Amikor felmentünk a terembe, elfelejtettem hogy ilyenkor a Joe osztálya mellett van óránk, így úgy döntöttem hogy addig nem megyek fel amíg be nem csengettek.
- Figyelj Kíra, ugye tegnap jöttek az új srácok?
- Igen, miért?
- Hát kíváncsi lennék rájuk, nem tudod melyik osztályba rakták őket?
- Nem sajnos, de szerintem ebédnél megleshetjük őket.
- Hát remélem.
- Egyébként jól vagy?
- Igen, nagyon jól. Ahhoz képest hogy tegnap egy szakításon vagyok túl.
- Na jó, akkor menjünk szerintem felfelé mert a percen csengetnek.
- Hm hát rendben akkor menjünk.
Amikor felmentem, persze egyből találkoztam Joe-val. Szerencsémre nem volt túl közel hozzám így csak rám nézett, én pedig „durcás” módon elfordítottam a fejem és elkezdtem nevetgélni a többiekkel, mintha rajta nevetnék. Tudom ez kicsit gonosz, de végül is megérdemli. Amikor bementünk órára, tök jó kedvem volt. Bár valaki meghallotta a szakítást, így most mindenki erről kérdezgetett, kis levélben. Valószínűleg az egész suli ezt pletykálja. Hát kíváncsi leszek milyen sztori lesz a végén, amikor vissza jut az én fülembe is. Valószínűleg valami olyasmi lesz hogy „Joe szakított az elsős gólyával” Vagy a csajoktól „Ez a kis csaj otthagyta ezt a jó pasit, hát normális ez??” .Hm hát ha tudnák. Na mindegy, inkább az órára koncentráltam. És már ki is csöngettek. Ma csak 5 órám van, így kb már délre végzek. És a napom is hamar eltelt. 5-dik óra után mentünk Kírával ebédelni. De mivel nagyon jó volt az idő így a suli udvarra mentünk ki enni. Elkezdtünk beszélgetni, és figyelni hátha felbukkannak az új srácok. És hírtelen egy ismerős hang felbukkan a hátam mögött….
- Nem akarod ezt megbeszélni?
- Már bocsi, de tudtommal már semmi közöd hozzám. Miért akarnám megbeszélni? Megmondtam világosan hogy vége, fogd fel.
- Azt hittem hogy…
- Azt hitted hogy megint bedőlök. Hát neem, most már tisztán látok. És rájöttem jó pár dologra. De úgy gondolom nem okoztam nagy fájdalmat. Miért ragaszkodsz ennyire hozzám?
- Mert aranyos lány vagy.
- Ó igen?
- Igen, és hidd el nem akartalak pont így megbántani. Tudom hogy hibáztam de tudnál adni még egy esélyt?
- Hány esélyt adjak még?
- Nem tudom.
- Már megvolt kb a 10-dik is. Nem fogok melletted maradni. Komolyan mondom hogy vége. Ne akard hogy megint bedühödjek. Nem fogok az egész suli előtt jelenetet rendezni. Komolyan Joe mit vársz még tőlem? Azt hogy bocsássak meg és újra happy minden?Hát nem, amikor jártunk folyton azon agyaltam hogy hol lehetsz? Miért nem vagy velem? Meg ilyenek. És utána folyton kiderült hogy megcsalsz. Fogd fel, tényleg. Vége. És légyszi ne zaklass többet, mert különben olyat teszek amit csak a „kislányok” csinálnak. Vagyis szólok apámnak hogy rendezzen le. Nincs mit mondanom számodra. Boccs
És nem is foglalkoztam vele, tudom hogy megbántottam de nem érdekelt. Megérdemli. De amikor újra elkezdtem enni észrevettem hogy Kíra eltünt.
- Hová tűnt ez a lány?- kérdeztem magamtól
Kerestem mindenfelé, körbe körbe forogtam hogy megtaláljam de semmi. Aztán egy aranyos, de még is férfias hang megszólalt…
- Öhm ne haragudj, de új vagyok itt és segítenél egy termet megtalálni?
Megfordultam és egy aranyos sráccal találtam magam szembe.
- Szia, persze segítek. Melyik termet keresed?
- Hát délután tánc órám lesz, és a tánc terem kellene nekem.
- Á értem, én is táncolok ugy hogy tudok segíteni. A suli hátsó udvarán van, balra, egy piros épületben.
- Ó köszönöm, aranyos vagy. Egyébként Taylornak hívnak. Tegnap jöttem át ebbe a suliba.
- Áh akkor te vagy az egyik új fiú. Örülök hogy találkoztunk, de ne haragudj most meg kell találnom az elveszett barátnőmet.
- Semmi baj. Majd biztosan összefutunk még.
- Persze, szia
- Szia.
Nagyon rendesnek tűnt. És helyes. Azt hiszem kicsit talán meg is tetszett. De hogy nézne az ki, hogy tegnap még szenvedtem a volt pasim miatt. Ma meg már egy másikkal sétálgatok. Mit gondolnának a többiek. Na de most már tényleg meg keresem ezt a Kíra kisasszonyt. Fogalmam sincs hova tűnhetett el. Aztán egyszer csak….
- ÁÁÁ képzeld, képzeld képzeld. Találkoztam két Adonisszal. Úr isten annyira helyesek, dögösek és áááá. Azt hiszem szerelmes lettem 2 pasiba is.
- Jézusom Kíra, de dili vagy. Á úgy megijesztettél. Itt kereslek már mióta, mostmeg megijesztel. Háát. Na és milyen pasik?
- Tudod 3 új tanuló jött, és ebből a 3-ból, ezt a kettőt ismertem meg. Annyira helyesek hogy azt hittem elájulok.
- Ó azért ne essünk túlzásba. Nyugiii okés? Elhiszem hogy Adoniszok, de nyugodj le.
- És képzeld, randira hívtak. Mindkettő áá annyira izgulok. Mindjárt kiugrok a bőrömből.
- Már is? Hát ti aztán gyorsan haladtok. És legalább egyszerre van a 2 randi?
- Hát öö igen. Tudsz fedezni?
- Aham.
- Jááj köszii nagyon. És te jól vagy? Nem baj hogy csak itthagytalak? Csak tudod amikor megláttam őket, azt hittem két angyalt látok ödrögbőrbe bújva.
- Dehogy, tudom milyen vagy ha tetszik 1 esetleg 2 pasi.
- Akkor okés. Na mehetünk haza?
- Igen menjünk.
Aztán elindultunk hazafelé. Persze Kíra egész úton a 2 Adoniszáról beszélt. De hát ő már csak ilyen. Egy pasi faló. Emlékszem amikor egyszerre 5 pasival randizgatott. És egy időre beszélt meg 3 randit. Na az csúcs volt. Persze akkor is fedeztem, nem akartam hogy lebukjon. Szerencséje volt hogy ismertem mindhármat, és amikor Kíra azt mondta hogy „bocsi csak elszaladok a mosdóba” közbe pedig szaladt a másik pasijához. Addig én beugrottam helyette és lefoglaltam a pasit. De aztán valahogy ezt észrevették és végül egyikkel sem találkozott többet. De ő már csak ilyen. Így szeretem ahogy van. Mire észrevettem már böködte a karomat hogy itt vagyunk előttük. Elbúcsúztunk mert valószínű hogy ma már nem beszélünk, mert mindkettőnknek van dolga. És így én is hazafelé vettem az utat. Ahogy mentem hazafelé eszembe jutott az a srác akivel összefutottam a suliba. Tényleg aranyos volt, remélem látom majd még
- Szia Szandra, megjöttél?
- Igen
- Van sok leckéd?
- Igen, van de ha ügyes vagyok akkor hamar kész leszek.
- Rendben, holnap meg szeretnénk látogatni a nagyiékat, akarsz jönni?
- Á tényleg? Persze hogy akarok.
Általában sosem hagyom ki a „nagyi vs nagypapi” látogatást. Imádok oda járni. A nagypapámtól tanultam meg mindent. Zongorázni és gitározni. Kicsi korom óta ő bíztat, és hisz bennem. Nagyon szeretem őt. Megtanított lovagolni is. És ott a tanyájukon van a lovam is. Szalomi, egy gyönyörű fehér ló. 10 éves koromba kaptam. És már régóta nem lovagoltam rajta. Meg végre szeretném már látni a nagyszüleimet. Holnapra akkor nem csinálok magamnak programot. Már nagyon várom. Na de most már ideje leckét írnom, mert tényleg sok van. Gyorsan eltelt az idő, és kb este 7-re végeztem mindennel. Kicsit fáradt voltam így, megfürödtem és lefeküdtem az ágyba. A fürdés kicsit felébresztett, így bekapcsoltam a lap-topot és gépeztem + tv-ztem még kicsit. Aztán már nagyon álmos lettem és lefeküdtem.
Sötét felhők, óriási fák. Fura hangok. Hol vagyok? Mit keresek én itt? Félek. Egyre közelebb jön egy hang, és csak azt mondja „Szandra, fuss”. Megpróbálok elfutni, de mintha a lábam egy láncra lenne verve. Nem tudok megmozdulni. Egyre jobban félek. Fogalmam sincs mit csináljak. „Fuss, Szandra fuss”. Csak ezt hallottam. A hangomat mintha elzárná valami. Beszélni sem tudok, segítséget sem tudok kérni. Mit tegyek? Rettenetesen félek, kérem segítsen valaki.Aztán hírtelen előttem megjelent egy ember, az arcát nem látom. Ismeretlen számomra, fogalmam sincs ki ez, de reménykedem hogy segít rajtam. „Szandra…..nem bántalak, nyugodj meg”.- mondta. Nem tudom hogy hihetek-e neki. Aztán megint meghallottam azt a szörnyű hangot, de már egész közelről „Szandra, menekülj”. Rájöttem hogy nem az előttem lévő férfi mondta, hanem egy másik hang. Hírtelen hittem ennek az „árnyéknak”. Ő kinyújtotta a kezét, én pedig megbíztam benne. A fény elérte az arcát, és egy rettenetes arc jelent meg. Nem tudom ki volt az, de nagyon megrémültem tőle. Felvett az ölébe és elindult velem. Azt a borzalmas hangot már nem hallottam, hanem egy mély árkot láttam közeledni. A szemem a férfi és az árok között járt. Aztán elengedett én pedig zuhantam, és sikítani próbáltam, de nem sikerült. Csak zuhantam és zuhantam, mikor hirtelen…….
-Ne kérlek nee.
- Kicsim jól vagy? Mi történt?
- Azt hiszem csak egy rossz álmom volt.
- Ó értem, nyugodj meg és feküdj vissza.
- Rendben
De nem tudtam megnyugodni. Ez az álom… egyszerűen … egyszerűen borzalmas, és felfoghatatlan volt. Talán jelent valamit? Bár nem hiszek az ilyenekben, de nem tudom. Fogalmam sem volt ki az a férfi, és hogy miért akart elkapni, vagy miért dobott bele abba az árokba. Próbáltam lenyugtatni magam..
- Szandra, nyugi. Ez csak egy buta álom volt. Semmit sem jelent.
És már csak a felkelő napra emlékszem. Amikor kinyitottam a szemem, épp bele sütött a nap. Úgy látszik ez az álom tényleg egy hülyeség volt. Mert felhőtlen volt az ég, bár lehet ennek semmi köze. Még az óra csörgés előtt felkeltem, és már nem tudtam vissza aludni sem. Így elmentem felöltözni, és a szokásos dolgokat megcsinálni. Anyukám 6:20-kor bejött és meglepő arccal kérdezte:
- Hát te?? Hogy hogy már ilyen hamar fent vagy? És felöltözve??
- Hát tudod anyu, kicsit hamarabb felkeltem mert már nem tudtam feküdni.
- Á értem, hát ez elég szokatlan tőled, de örülök hogy kivételesen ma nem kell noszogatni.
- Ó rendben anyu, értem. Mindjárt lemegyek reggelizni
- Okés
Amikor kilépett anyu a szobámból, és belenéztem a szobai tükrömbe, megláttam a Joe-val közös képünket. Levettem és darabokra téptem, aztán kidobtam a kukába. Úgy döntöttem hogyha hazajövök mindent amit Joe-tól kaptam, és minden közös képünket egyszerűen csak elégetem, vagy kidobom. Még mindig mérges voltam, de azt hittem hogy jobban fog fájni ez a dolog. Nem is bántam hogy így nem hiányzik Joe, amúgy se töltöttünk olyan sok időt egymással. Persze tényleg fájt kicsit, de kibírom. És tényleg igaz az a kis mondás hogy „a szerelem vakít”. A barátaim, és a szüleim már régóta nyaggattak azzal hogy a mostmár volt pasim, nem hozzám való, és hogy folyton megcsal, meg ilyenek. De nem nagyon törődtem velük. Rájöttem hogy végig teljesen igazuk volt. És most végre mehetek „pasi szemlére” mert eddig hűséges voltam hozzá. E-közben pedig ő valami herce hurca csajszival volt. Már nem is érdekel. Kicsit elgondolkodtam és mire észbe kaptam már 7 óra múlt. Így gyorsan felvettem a táskám és elindultam. Megint csak Kírával mentem a suliba, most az első órám „Kommunikáció”, ez nem valami nagy tantárgy, azért szeretem mert a tanár úr is nagyon rendes, és ha azt kérjük tőle hogy „ne tanuljunk” akkor nem tanulunk, bár ez nem mindig jön be. Amikor felmentünk a terembe, elfelejtettem hogy ilyenkor a Joe osztálya mellett van óránk, így úgy döntöttem hogy addig nem megyek fel amíg be nem csengettek.
- Figyelj Kíra, ugye tegnap jöttek az új srácok?
- Igen, miért?
- Hát kíváncsi lennék rájuk, nem tudod melyik osztályba rakták őket?
- Nem sajnos, de szerintem ebédnél megleshetjük őket.
- Hát remélem.
- Egyébként jól vagy?
- Igen, nagyon jól. Ahhoz képest hogy tegnap egy szakításon vagyok túl.
- Na jó, akkor menjünk szerintem felfelé mert a percen csengetnek.
- Hm hát rendben akkor menjünk.
Amikor felmentem, persze egyből találkoztam Joe-val. Szerencsémre nem volt túl közel hozzám így csak rám nézett, én pedig „durcás” módon elfordítottam a fejem és elkezdtem nevetgélni a többiekkel, mintha rajta nevetnék. Tudom ez kicsit gonosz, de végül is megérdemli. Amikor bementünk órára, tök jó kedvem volt. Bár valaki meghallotta a szakítást, így most mindenki erről kérdezgetett, kis levélben. Valószínűleg az egész suli ezt pletykálja. Hát kíváncsi leszek milyen sztori lesz a végén, amikor vissza jut az én fülembe is. Valószínűleg valami olyasmi lesz hogy „Joe szakított az elsős gólyával” Vagy a csajoktól „Ez a kis csaj otthagyta ezt a jó pasit, hát normális ez??” .Hm hát ha tudnák. Na mindegy, inkább az órára koncentráltam. És már ki is csöngettek. Ma csak 5 órám van, így kb már délre végzek. És a napom is hamar eltelt. 5-dik óra után mentünk Kírával ebédelni. De mivel nagyon jó volt az idő így a suli udvarra mentünk ki enni. Elkezdtünk beszélgetni, és figyelni hátha felbukkannak az új srácok. És hírtelen egy ismerős hang felbukkan a hátam mögött….
- Nem akarod ezt megbeszélni?
- Már bocsi, de tudtommal már semmi közöd hozzám. Miért akarnám megbeszélni? Megmondtam világosan hogy vége, fogd fel.
- Azt hittem hogy…
- Azt hitted hogy megint bedőlök. Hát neem, most már tisztán látok. És rájöttem jó pár dologra. De úgy gondolom nem okoztam nagy fájdalmat. Miért ragaszkodsz ennyire hozzám?
- Mert aranyos lány vagy.
- Ó igen?
- Igen, és hidd el nem akartalak pont így megbántani. Tudom hogy hibáztam de tudnál adni még egy esélyt?
- Hány esélyt adjak még?
- Nem tudom.
- Már megvolt kb a 10-dik is. Nem fogok melletted maradni. Komolyan mondom hogy vége. Ne akard hogy megint bedühödjek. Nem fogok az egész suli előtt jelenetet rendezni. Komolyan Joe mit vársz még tőlem? Azt hogy bocsássak meg és újra happy minden?Hát nem, amikor jártunk folyton azon agyaltam hogy hol lehetsz? Miért nem vagy velem? Meg ilyenek. És utána folyton kiderült hogy megcsalsz. Fogd fel, tényleg. Vége. És légyszi ne zaklass többet, mert különben olyat teszek amit csak a „kislányok” csinálnak. Vagyis szólok apámnak hogy rendezzen le. Nincs mit mondanom számodra. Boccs
És nem is foglalkoztam vele, tudom hogy megbántottam de nem érdekelt. Megérdemli. De amikor újra elkezdtem enni észrevettem hogy Kíra eltünt.
- Hová tűnt ez a lány?- kérdeztem magamtól
Kerestem mindenfelé, körbe körbe forogtam hogy megtaláljam de semmi. Aztán egy aranyos, de még is férfias hang megszólalt…
- Öhm ne haragudj, de új vagyok itt és segítenél egy termet megtalálni?
Megfordultam és egy aranyos sráccal találtam magam szembe.
- Szia, persze segítek. Melyik termet keresed?
- Hát délután tánc órám lesz, és a tánc terem kellene nekem.
- Á értem, én is táncolok ugy hogy tudok segíteni. A suli hátsó udvarán van, balra, egy piros épületben.
- Ó köszönöm, aranyos vagy. Egyébként Taylornak hívnak. Tegnap jöttem át ebbe a suliba.
- Áh akkor te vagy az egyik új fiú. Örülök hogy találkoztunk, de ne haragudj most meg kell találnom az elveszett barátnőmet.
- Semmi baj. Majd biztosan összefutunk még.
- Persze, szia
- Szia.
Nagyon rendesnek tűnt. És helyes. Azt hiszem kicsit talán meg is tetszett. De hogy nézne az ki, hogy tegnap még szenvedtem a volt pasim miatt. Ma meg már egy másikkal sétálgatok. Mit gondolnának a többiek. Na de most már tényleg meg keresem ezt a Kíra kisasszonyt. Fogalmam sincs hova tűnhetett el. Aztán egyszer csak….
- ÁÁÁ képzeld, képzeld képzeld. Találkoztam két Adonisszal. Úr isten annyira helyesek, dögösek és áááá. Azt hiszem szerelmes lettem 2 pasiba is.
- Jézusom Kíra, de dili vagy. Á úgy megijesztettél. Itt kereslek már mióta, mostmeg megijesztel. Háát. Na és milyen pasik?
- Tudod 3 új tanuló jött, és ebből a 3-ból, ezt a kettőt ismertem meg. Annyira helyesek hogy azt hittem elájulok.
- Ó azért ne essünk túlzásba. Nyugiii okés? Elhiszem hogy Adoniszok, de nyugodj le.
- És képzeld, randira hívtak. Mindkettő áá annyira izgulok. Mindjárt kiugrok a bőrömből.
- Már is? Hát ti aztán gyorsan haladtok. És legalább egyszerre van a 2 randi?
- Hát öö igen. Tudsz fedezni?
- Aham.
- Jááj köszii nagyon. És te jól vagy? Nem baj hogy csak itthagytalak? Csak tudod amikor megláttam őket, azt hittem két angyalt látok ödrögbőrbe bújva.
- Dehogy, tudom milyen vagy ha tetszik 1 esetleg 2 pasi.
- Akkor okés. Na mehetünk haza?
- Igen menjünk.
Aztán elindultunk hazafelé. Persze Kíra egész úton a 2 Adoniszáról beszélt. De hát ő már csak ilyen. Egy pasi faló. Emlékszem amikor egyszerre 5 pasival randizgatott. És egy időre beszélt meg 3 randit. Na az csúcs volt. Persze akkor is fedeztem, nem akartam hogy lebukjon. Szerencséje volt hogy ismertem mindhármat, és amikor Kíra azt mondta hogy „bocsi csak elszaladok a mosdóba” közbe pedig szaladt a másik pasijához. Addig én beugrottam helyette és lefoglaltam a pasit. De aztán valahogy ezt észrevették és végül egyikkel sem találkozott többet. De ő már csak ilyen. Így szeretem ahogy van. Mire észrevettem már böködte a karomat hogy itt vagyunk előttük. Elbúcsúztunk mert valószínű hogy ma már nem beszélünk, mert mindkettőnknek van dolga. És így én is hazafelé vettem az utat. Ahogy mentem hazafelé eszembe jutott az a srác akivel összefutottam a suliba. Tényleg aranyos volt, remélem látom majd még
- Szia Szandra, megjöttél?
- Igen
- Van sok leckéd?
- Igen, van de ha ügyes vagyok akkor hamar kész leszek.
- Rendben, holnap meg szeretnénk látogatni a nagyiékat, akarsz jönni?
- Á tényleg? Persze hogy akarok.
Általában sosem hagyom ki a „nagyi vs nagypapi” látogatást. Imádok oda járni. A nagypapámtól tanultam meg mindent. Zongorázni és gitározni. Kicsi korom óta ő bíztat, és hisz bennem. Nagyon szeretem őt. Megtanított lovagolni is. És ott a tanyájukon van a lovam is. Szalomi, egy gyönyörű fehér ló. 10 éves koromba kaptam. És már régóta nem lovagoltam rajta. Meg végre szeretném már látni a nagyszüleimet. Holnapra akkor nem csinálok magamnak programot. Már nagyon várom. Na de most már ideje leckét írnom, mert tényleg sok van. Gyorsan eltelt az idő, és kb este 7-re végeztem mindennel. Kicsit fáradt voltam így, megfürödtem és lefeküdtem az ágyba. A fürdés kicsit felébresztett, így bekapcsoltam a lap-topot és gépeztem + tv-ztem még kicsit. Aztán már nagyon álmos lettem és lefeküdtem.
2010. február 15., hétfő
2 rész
„És letettem. Kedvelem Joe-t, nagyon is, de még nem tudom neki kimondani azt a szót. „
Reggel van, most kivételesen az óra csörgésre keltem fel. Anyukám fura módon nem jött kelteni, lehet elaludt. De akkor még kicsit pihenek, csak vissza ne aludjak.
- Jaj drágám még ágyban vagy??
Hát igen, már hiányzott.
- Már is kelek anyu, csak még pihentem kicsit.
- Rendben, siess.
A szokásos dolgokat megcsináltam, felöltöztem, megmosakodtam, most tök jó kedvem volt, és ahogy kinéztem az erkélyen úgy láttam hogy nagyon jó az idő odakint, így most egy fehér rövidnadrágot és egy aranyos kis topot vettem fel, balerina cipővel, a hajamat pedig előrefogtam két copfba. Lementem reggelizni, és indultam gyorsan a suliba. Ahogy mondtam Kírával nem messze lakunk egymástól így megvártam őt, és együtt mentünk suliba. Most az első órám matek volt, és jó vagyok matekból, de ne nézzetek strébernek, nem vagyok az. Csak naaa…. Mikor bementünk a terembe már bent volt Mr.Slouly.
-Nos megjöttek a hölgyek is?
És pont csengettek, hűű milyen pontosak vagyunk.
-Igen tanár úr itt vagyunk mi is.
-Akkor kezdjük az órát.
Elég lassan telt az idő, mert annyira nem érdekelt most a matek. Jobban érdekelt hogy merre lehet Joe? Reggel nem láttam, megint valami csajjal van? Miért vagyok én ilyen hülye?? Megcsalt már fűvel fával és én idióta mindig megbocsátok neki. De az is lehet hogy csak elkésett a suliból, mert elaludt. Szokott ilyet csinálni. De persze a tanárok mindig elnézik neki, mivel ő a suli „sztárja”. Jobban mondva rocksztárja. Próbáltam elterelni a gondolataimat, az új tanulókra. Vajon milyenek lessznek? Aranyosak vagy bunkók? Tetszeni fog majd valamelyik? Hát nem tudom de majd kiderül ha megérkeznek. Azt sem tudom hogy mikor jönnek. Hát nagyon kíváncsi vagyok. Aztán végre kicsengettek.
-Hé nem láttad ma Joet?
- Nem még nem
- Nem tudom hol lehet, fel kellene hívnom.
-Jaj nyugi Szandra, biztos itt van valahol.
-Hát remélem.
A következő órám Tánc volt így átmentünk a tánc terembe.Átöltöztem, de még mindig idegesített hogy az elméletileg pasim nincs sehol, csak este feltünik és aztán hopp eltűnik. Úgy döntöttem hogy megkérem Kírát jöjjön velem megkeresni, mivel még volt pár perc becsengőig. Naggyából tudtam az órarendjét, így felmentünk a 207-esbe és lám lám, milyen jó volt a megérzésem. Ott fogta valami csajszinak a derekát, és majdnemcsak a keze már annak a kis ribancnak a seggénél volt. Hát itt betelt a pohár. Csak az volt a szerencséje hogy becsöngettek és nem akartam a kedvenc órámról késni. Tiszta idegesen mentem táncra. És persze egész órán csak szerencsétlenkedtem, orra és seggre estem jó párszor, mivel nem ott járt az eszem. Csak arra tudtam gondolni hogy miért csinálja ezt velem?? Miért nem vagyok neki elég jó? Már a könny ott volt a szememben, de sejtem miről lehet szó. Mivel ő már 11-dikes és már éli a szexuális életét, én pedig még azt sem engedem hogy a házba bejöjjön, illetve apu nem engedi. És már rákérdezett a dologra, én pedig természetesen nemet mondtam. Nem vagyok erre még felkészülve. De tudtam hogy mit kell tennem, ellent fogok neki állni és szakítanom kell vele. Nem fogja megkeseríteni az életemet. Abban reménykedem hogy nem fogja bedobni azt az aranyos kutya pofit + könyörgéssel. Mert akkor valószínű hogy megint megbocsátás lesz. Mivel nagyon rosszul voltam, és ezt látta Kíra, oda jött hozzám és próbált vigasztalni. Az órából már nem sok idő volt így kikérezkedtünk az öltözőbe mert úgy éreztem hogy a percen sírva fakadok.
-Ne sírj hallod.
-De miért csinálja ezt velem? Azért mert nem fekszek le vele? Akkor nem is szeret, csak azért kellek neki? Nem hiszem el.
-Látod most nem azért mondom, de mindig ez van. Megcsal és te megbocsátasz. Már az elsőnél ott kellett volna hagynod. Teljesen tönkre fog tenni. Szakíts vele. Tudom hogy fájni fog, de meglátod hogy utána meg fogsz nyugodni.
-Igen tudom, igazad van. Szakítok vele, nem érdekel. Nem fog tönkretenni.
- Valószínűleg csak azért kellesz neki, de héé neked ettől több eszed van. Ne veszítsd el a fejed. Ne add oda az ártatlanságod egy ilyen bunkónak.
-Nyugodj meg, nem volt szándékomban. De teljesen igazad van. Ma órák után felhivom és személyesen szakítok vele.
- Akarod hogy ott legyek?.
-Igen az jó lenne, mert biztos megint megbocsátok neki.
-Rendben, de kérlek ne sírj. Nem érdemes egy ilyen miatt. Nyugodj meg. Egyébként lehet ez kicsit felvidít de úgy hallottam hogy ma jönnek az új fiúk.
-Hát ez tök jó, de ne haragudj Kíra pont ez most nem érdekel.
-Rendben csak fel akartalak vidítani.
-Tudom, bocsi.
-Nem haragszok.
Aztán mikor már úgymond „megnyugodtam” átöltöztünk és jött az ének óra. Szerencsémre most nem hívott ki a tanár, mert csak kottáztunk. De egész nap rettenetesen éreztem magam. Nagyon fájt legbelül, hogy hülyének nézett ez a szemét. Azt hitte hogy nem jövök rá, de most betelt a pohár. Itt a vége. Az egyetlen jó dolog ezen a napon az volt hogy az utolsó 2 órám elmaradt így hamarabb mehettem haza. Siettem mert nem akartam hogy az egész utca nézze ahogy könnyezek. Kíra hazakísért és megígérte hogy itt marad velem egész délután.
-Kicsim mi történt veled? Miért sírsz?
- Semmi anya csak rájöttem hogy 8 hónapig hülyítettek.
-Jaj már megint Joe?
- Igen de légy szíves ne mond ki a nevét mert már abból is elegem van.
- Na de most mit csinált?
- Megcsalt, megint!! De most szakítok vele, tényleg.
- Hm hányszor hallottuk ezt már.
- Anya komolyan mondom, szakítok vele. Ha nem szakítok tönkretesz teljesen.
- Már mióta ezt mondjuk neked kicsim, ez a fiú nem hozzád való. Nem becsül téged. Folyton megcsal és csak telefonon felhív aztán annyi.
- Igen rájöttem, de most ha nem haragszol, ideje felhívnom.
- Rendben.
-Jössz Kíra?
- Persze menjünk.
Aztán felmentünk a szobámba, megnyugodtam kicsit hogy Joe semmit se sejtsen abból hogy szakítok. Miután sikerült, felhívtam.
- Szia Joe
- Szia drágám, na mondjad?
- Ma sem voltál suliba?
- Ó de igen voltam, csak tudod le voltam maradva és a szünetekben azokat pótoltam befele.
- Ja értem, most mit csinálsz?
- Hát semmi különöset, tv-zek.
- Nem tudnál átjönni ide elénk kicsit?
- Valami baj van?
- Nem dehogy csak szeretnélek látni.
- Rendben, de az apád nem engedi hogy be menjek.
- Igen tudom azért mondtam hogy előttünk.
- Jó okés mindjárt ott leszek.
Kicsit izgultam hogy mi fog történni,elvégre hallottam Joe-ról rosszakat is, például ha bedühödik nagyon akkor képes megütni, de nem hittem senkinek. Mert ahogy szokták mondani „a szerelem elvakít”. Bíztam abban hogy legalább annyira tisztel, hogy nem fog megütni. Nem telt el 10 perc sem de már csöngött a telefonom.
- Szia, na itt vagyok előttetek.
- Rendben, mindjárt kimegyek.
- Akkor menjek ki veled?
- Igen az jó lenne.
Így Kírával kimentem. Amikor kiléptem az ajtón nem tudtam hogy végig tudom-e csinálni, elvégre ha úgy vesszük ő az első olyan pasim akivel már majdnem 1 éve vagyok együtt. De muszáj volt megtennem, nem akartam tovább szenvedni miatta. Bár nem szoktam a „szívemnek” hinni, tudjátok az a belső hang. De most hittem abban is, mert folyton azt súgta ,hogy helyesen cselekszel. Ne fordulj vissza, és ne bocsáss meg neki. Aztán arra gondoltam amit a suliban láttam, és egyből elöntött a méreg, igen féltékeny voltam és mérges, hogy pali madárnak nézett 8 hónapon keresztül. Már csak pár lépésnyire voltam tőle, és ő látta hogy nincs valami rendben. Így vettem egy mély lélegzetet és belekezdtem…
- Figyelj Joe, nem akarsz valamit elmondani?
- Nem, miért kellene?
- Még kérdezed?
- Valami rosszat követtem el?
És itt teljesen elveszítettem a fejem, kitört belőlem minden mérgem.
- Hát tudod mit? Igen már megint rosszat követtél el, megcsaltál megint valami lotyóval, és nem elég hogy megcsalsz, de nem is titkolod, csak én voltam ilyen hülye hogy eddig kitartottam melletted, és hittem abban hogy megjavulsz. De nem, te ugyanolyan szemét maradtál, csak fájdalmat tudsz nekem okozni. Mond meg mire jó ez az egész? Szeretsz te egyáltalán? Vagy csak „azért” vagy velem? Mond el mert abszolút nem értelek.
- Te most őszintén miről beszélsz?
- Úristen, de szánalmas vagy hallod. És még most sem tudod miről beszélek? Hát drága felvilágosítalak. Ma tánc előtt láttalak valami szajhával, és fogtad a csípőjét, majdnem csak már a fenekén volt a kezed. És még azt kérdezed hogy miről beszélek? Na nekem itt ne add a hülyét jóó?
- Az csak egy haver volt. És mit kerestél te ott a termem előtt? Nem láttalak
- Téged kerestelek, képzeld. És hogy csak egy haveeeer? Hát nem úgy látszott, tudtommal a „haverok” nem fogdossák egymást. És amúgy nem azt mondtad hogy sok volt a pótolni valód? Mert én úgy láttam hogy nagyon jól szórakozol de nem a lemaradt anyaggal.
- Öhm hát tudod, ez úgy volt hogy….
- Persze megint most elkezdesz magyarázkodni, tudod mit? Nem érdekel, akármit mondasz én itt végeztem veled. Nem érdekel a mondanivalód. Felejts el engem örökre. Töröld ki a számom, és törölj ki az egész életedből, mintha nem is léteztem volna. Soha többé nem akarlak látni.
- Kérlek had magyarázzam meg.
- Mondom hogy nem magyarázkodsz. Nem érdekelsz, fogd fel. Kész itt a vége, hagyj engem békén örökre.
- Ne csináld ezt velem.
- Hogy én ne csináljam ezt veled? Na ne röhögtess, te miért csináltad ezt velem 8 hónapon keresztül hmm?
- Én tényleg kedvellek de…
- Mi de? Azért mész más csajok után mert nem adom meg amire vágysz? Hát képzeld nem minden a szex körül forog, sőőt.
- Én nem csaltalak meg.
- Na persze ezt mondd annak aki el is hiszi.
- Na jó nem fogok itt neked jó pofizni. Tudod mi van?? Az van hogy te is egy kis „álszent” kis csaj vagy, aki a mesebeli hercegét várja. Akkor most mondok valamit, ilyen nem létezik hogy mesebeli herceg. A valóságban élsz és ezt fogadd el. Nem vagy se hercegnő,se királynő semmi. Csak egy csaj a sok közül. És hogy jössz te ahhoz hogy dobj engem? Én szoktam dobni a csajokat ugyhogy tudod mit? Én doblak téged, nem is tudom miért jó pofiztam itt neked, mikor ugyan olyan kis csaj vagy mint a többi.
- Hm hát most meglátszik, ki milyen valójában. És képzeld nem várom a mesebeli herceget, csak egy rendes pasira aki nem olyan mint TE. Bocs, de eljött annak az ideje is hogy egy 14 éves „kislányka” dobjon téged. Szóval akkor ki is a gyerekes? Ja sorryka nem én. Végeztem veled, most és mindörökre. Na pá
És ezzel hátat fordítottam neki. Nem tudom de valahogy jól esett ez a veszekedés, és végre megtudtam milyen is ő valójában. 8 hónapig „nyalizott” nekem. Vagyis ő ezt mondta, de nem éreztem hogy „nyalizna”. Teljes magabiztossággal mentem be a házba, minden dühömet arra a féregre szórtam. És mintha meg is könnyebbültem volna. Bár lehet ez csak egy pillanatnyi érzés, és holnap ha meglátom a suliba akkor nagyon szomorú leszek. Remélem tévedek. Hát most nagyon jól éreztem magam, de vágytam egy kis csokira így megbeszéltük Kírával hogy még kicsit marad, és megnézünk egy filmet, közben pedig fagyit, és nassit rágcsálunk. Amikor vége lett a filmnek, éreztem , hogy kicsit álmos vagyok, így elbúcsúztam Kírától és mentem lefürödni, aztán egyből be az ágyba, és nem kellett 2 perc sem szerinte, már aludtam is.
Reggel van, most kivételesen az óra csörgésre keltem fel. Anyukám fura módon nem jött kelteni, lehet elaludt. De akkor még kicsit pihenek, csak vissza ne aludjak.
- Jaj drágám még ágyban vagy??
Hát igen, már hiányzott.
- Már is kelek anyu, csak még pihentem kicsit.
- Rendben, siess.
A szokásos dolgokat megcsináltam, felöltöztem, megmosakodtam, most tök jó kedvem volt, és ahogy kinéztem az erkélyen úgy láttam hogy nagyon jó az idő odakint, így most egy fehér rövidnadrágot és egy aranyos kis topot vettem fel, balerina cipővel, a hajamat pedig előrefogtam két copfba. Lementem reggelizni, és indultam gyorsan a suliba. Ahogy mondtam Kírával nem messze lakunk egymástól így megvártam őt, és együtt mentünk suliba. Most az első órám matek volt, és jó vagyok matekból, de ne nézzetek strébernek, nem vagyok az. Csak naaa…. Mikor bementünk a terembe már bent volt Mr.Slouly.
-Nos megjöttek a hölgyek is?
És pont csengettek, hűű milyen pontosak vagyunk.
-Igen tanár úr itt vagyunk mi is.
-Akkor kezdjük az órát.
Elég lassan telt az idő, mert annyira nem érdekelt most a matek. Jobban érdekelt hogy merre lehet Joe? Reggel nem láttam, megint valami csajjal van? Miért vagyok én ilyen hülye?? Megcsalt már fűvel fával és én idióta mindig megbocsátok neki. De az is lehet hogy csak elkésett a suliból, mert elaludt. Szokott ilyet csinálni. De persze a tanárok mindig elnézik neki, mivel ő a suli „sztárja”. Jobban mondva rocksztárja. Próbáltam elterelni a gondolataimat, az új tanulókra. Vajon milyenek lessznek? Aranyosak vagy bunkók? Tetszeni fog majd valamelyik? Hát nem tudom de majd kiderül ha megérkeznek. Azt sem tudom hogy mikor jönnek. Hát nagyon kíváncsi vagyok. Aztán végre kicsengettek.
-Hé nem láttad ma Joet?
- Nem még nem
- Nem tudom hol lehet, fel kellene hívnom.
-Jaj nyugi Szandra, biztos itt van valahol.
-Hát remélem.
A következő órám Tánc volt így átmentünk a tánc terembe.Átöltöztem, de még mindig idegesített hogy az elméletileg pasim nincs sehol, csak este feltünik és aztán hopp eltűnik. Úgy döntöttem hogy megkérem Kírát jöjjön velem megkeresni, mivel még volt pár perc becsengőig. Naggyából tudtam az órarendjét, így felmentünk a 207-esbe és lám lám, milyen jó volt a megérzésem. Ott fogta valami csajszinak a derekát, és majdnemcsak a keze már annak a kis ribancnak a seggénél volt. Hát itt betelt a pohár. Csak az volt a szerencséje hogy becsöngettek és nem akartam a kedvenc órámról késni. Tiszta idegesen mentem táncra. És persze egész órán csak szerencsétlenkedtem, orra és seggre estem jó párszor, mivel nem ott járt az eszem. Csak arra tudtam gondolni hogy miért csinálja ezt velem?? Miért nem vagyok neki elég jó? Már a könny ott volt a szememben, de sejtem miről lehet szó. Mivel ő már 11-dikes és már éli a szexuális életét, én pedig még azt sem engedem hogy a házba bejöjjön, illetve apu nem engedi. És már rákérdezett a dologra, én pedig természetesen nemet mondtam. Nem vagyok erre még felkészülve. De tudtam hogy mit kell tennem, ellent fogok neki állni és szakítanom kell vele. Nem fogja megkeseríteni az életemet. Abban reménykedem hogy nem fogja bedobni azt az aranyos kutya pofit + könyörgéssel. Mert akkor valószínű hogy megint megbocsátás lesz. Mivel nagyon rosszul voltam, és ezt látta Kíra, oda jött hozzám és próbált vigasztalni. Az órából már nem sok idő volt így kikérezkedtünk az öltözőbe mert úgy éreztem hogy a percen sírva fakadok.
-Ne sírj hallod.
-De miért csinálja ezt velem? Azért mert nem fekszek le vele? Akkor nem is szeret, csak azért kellek neki? Nem hiszem el.
-Látod most nem azért mondom, de mindig ez van. Megcsal és te megbocsátasz. Már az elsőnél ott kellett volna hagynod. Teljesen tönkre fog tenni. Szakíts vele. Tudom hogy fájni fog, de meglátod hogy utána meg fogsz nyugodni.
-Igen tudom, igazad van. Szakítok vele, nem érdekel. Nem fog tönkretenni.
- Valószínűleg csak azért kellesz neki, de héé neked ettől több eszed van. Ne veszítsd el a fejed. Ne add oda az ártatlanságod egy ilyen bunkónak.
-Nyugodj meg, nem volt szándékomban. De teljesen igazad van. Ma órák után felhivom és személyesen szakítok vele.
- Akarod hogy ott legyek?.
-Igen az jó lenne, mert biztos megint megbocsátok neki.
-Rendben, de kérlek ne sírj. Nem érdemes egy ilyen miatt. Nyugodj meg. Egyébként lehet ez kicsit felvidít de úgy hallottam hogy ma jönnek az új fiúk.
-Hát ez tök jó, de ne haragudj Kíra pont ez most nem érdekel.
-Rendben csak fel akartalak vidítani.
-Tudom, bocsi.
-Nem haragszok.
Aztán mikor már úgymond „megnyugodtam” átöltöztünk és jött az ének óra. Szerencsémre most nem hívott ki a tanár, mert csak kottáztunk. De egész nap rettenetesen éreztem magam. Nagyon fájt legbelül, hogy hülyének nézett ez a szemét. Azt hitte hogy nem jövök rá, de most betelt a pohár. Itt a vége. Az egyetlen jó dolog ezen a napon az volt hogy az utolsó 2 órám elmaradt így hamarabb mehettem haza. Siettem mert nem akartam hogy az egész utca nézze ahogy könnyezek. Kíra hazakísért és megígérte hogy itt marad velem egész délután.
-Kicsim mi történt veled? Miért sírsz?
- Semmi anya csak rájöttem hogy 8 hónapig hülyítettek.
-Jaj már megint Joe?
- Igen de légy szíves ne mond ki a nevét mert már abból is elegem van.
- Na de most mit csinált?
- Megcsalt, megint!! De most szakítok vele, tényleg.
- Hm hányszor hallottuk ezt már.
- Anya komolyan mondom, szakítok vele. Ha nem szakítok tönkretesz teljesen.
- Már mióta ezt mondjuk neked kicsim, ez a fiú nem hozzád való. Nem becsül téged. Folyton megcsal és csak telefonon felhív aztán annyi.
- Igen rájöttem, de most ha nem haragszol, ideje felhívnom.
- Rendben.
-Jössz Kíra?
- Persze menjünk.
Aztán felmentünk a szobámba, megnyugodtam kicsit hogy Joe semmit se sejtsen abból hogy szakítok. Miután sikerült, felhívtam.
- Szia Joe
- Szia drágám, na mondjad?
- Ma sem voltál suliba?
- Ó de igen voltam, csak tudod le voltam maradva és a szünetekben azokat pótoltam befele.
- Ja értem, most mit csinálsz?
- Hát semmi különöset, tv-zek.
- Nem tudnál átjönni ide elénk kicsit?
- Valami baj van?
- Nem dehogy csak szeretnélek látni.
- Rendben, de az apád nem engedi hogy be menjek.
- Igen tudom azért mondtam hogy előttünk.
- Jó okés mindjárt ott leszek.
Kicsit izgultam hogy mi fog történni,elvégre hallottam Joe-ról rosszakat is, például ha bedühödik nagyon akkor képes megütni, de nem hittem senkinek. Mert ahogy szokták mondani „a szerelem elvakít”. Bíztam abban hogy legalább annyira tisztel, hogy nem fog megütni. Nem telt el 10 perc sem de már csöngött a telefonom.
- Szia, na itt vagyok előttetek.
- Rendben, mindjárt kimegyek.
- Akkor menjek ki veled?
- Igen az jó lenne.
Így Kírával kimentem. Amikor kiléptem az ajtón nem tudtam hogy végig tudom-e csinálni, elvégre ha úgy vesszük ő az első olyan pasim akivel már majdnem 1 éve vagyok együtt. De muszáj volt megtennem, nem akartam tovább szenvedni miatta. Bár nem szoktam a „szívemnek” hinni, tudjátok az a belső hang. De most hittem abban is, mert folyton azt súgta ,hogy helyesen cselekszel. Ne fordulj vissza, és ne bocsáss meg neki. Aztán arra gondoltam amit a suliban láttam, és egyből elöntött a méreg, igen féltékeny voltam és mérges, hogy pali madárnak nézett 8 hónapon keresztül. Már csak pár lépésnyire voltam tőle, és ő látta hogy nincs valami rendben. Így vettem egy mély lélegzetet és belekezdtem…
- Figyelj Joe, nem akarsz valamit elmondani?
- Nem, miért kellene?
- Még kérdezed?
- Valami rosszat követtem el?
És itt teljesen elveszítettem a fejem, kitört belőlem minden mérgem.
- Hát tudod mit? Igen már megint rosszat követtél el, megcsaltál megint valami lotyóval, és nem elég hogy megcsalsz, de nem is titkolod, csak én voltam ilyen hülye hogy eddig kitartottam melletted, és hittem abban hogy megjavulsz. De nem, te ugyanolyan szemét maradtál, csak fájdalmat tudsz nekem okozni. Mond meg mire jó ez az egész? Szeretsz te egyáltalán? Vagy csak „azért” vagy velem? Mond el mert abszolút nem értelek.
- Te most őszintén miről beszélsz?
- Úristen, de szánalmas vagy hallod. És még most sem tudod miről beszélek? Hát drága felvilágosítalak. Ma tánc előtt láttalak valami szajhával, és fogtad a csípőjét, majdnem csak már a fenekén volt a kezed. És még azt kérdezed hogy miről beszélek? Na nekem itt ne add a hülyét jóó?
- Az csak egy haver volt. És mit kerestél te ott a termem előtt? Nem láttalak
- Téged kerestelek, képzeld. És hogy csak egy haveeeer? Hát nem úgy látszott, tudtommal a „haverok” nem fogdossák egymást. És amúgy nem azt mondtad hogy sok volt a pótolni valód? Mert én úgy láttam hogy nagyon jól szórakozol de nem a lemaradt anyaggal.
- Öhm hát tudod, ez úgy volt hogy….
- Persze megint most elkezdesz magyarázkodni, tudod mit? Nem érdekel, akármit mondasz én itt végeztem veled. Nem érdekel a mondanivalód. Felejts el engem örökre. Töröld ki a számom, és törölj ki az egész életedből, mintha nem is léteztem volna. Soha többé nem akarlak látni.
- Kérlek had magyarázzam meg.
- Mondom hogy nem magyarázkodsz. Nem érdekelsz, fogd fel. Kész itt a vége, hagyj engem békén örökre.
- Ne csináld ezt velem.
- Hogy én ne csináljam ezt veled? Na ne röhögtess, te miért csináltad ezt velem 8 hónapon keresztül hmm?
- Én tényleg kedvellek de…
- Mi de? Azért mész más csajok után mert nem adom meg amire vágysz? Hát képzeld nem minden a szex körül forog, sőőt.
- Én nem csaltalak meg.
- Na persze ezt mondd annak aki el is hiszi.
- Na jó nem fogok itt neked jó pofizni. Tudod mi van?? Az van hogy te is egy kis „álszent” kis csaj vagy, aki a mesebeli hercegét várja. Akkor most mondok valamit, ilyen nem létezik hogy mesebeli herceg. A valóságban élsz és ezt fogadd el. Nem vagy se hercegnő,se királynő semmi. Csak egy csaj a sok közül. És hogy jössz te ahhoz hogy dobj engem? Én szoktam dobni a csajokat ugyhogy tudod mit? Én doblak téged, nem is tudom miért jó pofiztam itt neked, mikor ugyan olyan kis csaj vagy mint a többi.
- Hm hát most meglátszik, ki milyen valójában. És képzeld nem várom a mesebeli herceget, csak egy rendes pasira aki nem olyan mint TE. Bocs, de eljött annak az ideje is hogy egy 14 éves „kislányka” dobjon téged. Szóval akkor ki is a gyerekes? Ja sorryka nem én. Végeztem veled, most és mindörökre. Na pá
És ezzel hátat fordítottam neki. Nem tudom de valahogy jól esett ez a veszekedés, és végre megtudtam milyen is ő valójában. 8 hónapig „nyalizott” nekem. Vagyis ő ezt mondta, de nem éreztem hogy „nyalizna”. Teljes magabiztossággal mentem be a házba, minden dühömet arra a féregre szórtam. És mintha meg is könnyebbültem volna. Bár lehet ez csak egy pillanatnyi érzés, és holnap ha meglátom a suliba akkor nagyon szomorú leszek. Remélem tévedek. Hát most nagyon jól éreztem magam, de vágytam egy kis csokira így megbeszéltük Kírával hogy még kicsit marad, és megnézünk egy filmet, közben pedig fagyit, és nassit rágcsálunk. Amikor vége lett a filmnek, éreztem , hogy kicsit álmos vagyok, így elbúcsúztam Kírától és mentem lefürödni, aztán egyből be az ágyba, és nem kellett 2 perc sem szerinte, már aludtam is.
Az örökké tartó szerelem. Első rész
-Gyere kicsim ideje felkelni.
Hát igen erre ébredek minden nap, kivéve hétvégén.
-Siess mert elkésel a suliból.
-Rendben anyu mindjárt megyek.
Hát muszáj kikászálódni az ágyból, pedig ma nincs első órám és akkor is reggel 6-kor kell kelnem.Mért?? Mert a drága anyukám sosem tudja megjegyezni.
-Kész a reggeli, egyél valamit. Még nem vagy felöltözve??Elfogsz késni a suliból.
- Anya emlékszel hogy Hétfőn sosincs első órám??.
- Ja igen ne haragudj kicsim.
-De azért jöhet az a fincsi pirítós.
Na hát akkor bemutatkoznék,Szandrá-nak hívnak 14 éves vagyok és most kezdtem a Középiskolát a Los Angelesi művészeti suliban,ahol táncolok, éneklek, és még színészkedni is tanulok. Május eleje van, és eddig nagyon tetszik a suli. Mindenki tökre kedves velem, és az osztálytársakat is bírom. Az apukámnak van egy nagy cége, az anyukám pedig régebben egy bárban énekelt, így találkozott apuval, na de ez egy másik sztori…. Jelenleg anyukám nem dolgozik sehol, hanem itthon van a 4 éves húgommal, Stellával. Van egy bátyám is aki most 16 éves. Mindkettő tesómmal elég jóban vagyok, persze szoktunk veszekedni de nem sokat. Elég jól élünk, de ne gondoljátok azt hogy mi olyan elkényeztetett gyerekek vagyunk, nem dehogy is. A szüleink arra neveltek hogy meg kell küzdeni azért amit akarunk, legyen ez bármi. Tudok zongorázni, és gitározni is, a zene a mindenem. Nagy vágyam hogy egyszer híres énekes/színésznő legyek, és ezért harcolni is fogok. Hát röviden ennyit rólam…
-Megyek felöltözök
-Rendben
Hát most olyan sportos kedvembe vagyok, így gyorsan felvettem egy csőnacit,egy egyszerű fehér felsőt, és az imádott converse csukámat. Gyorsan megmosakodtam,megfésülködtem és mire észbekaptam már indulnom kellett.
-Jaj drágám már 7:30 van, nem indulsz lassan?
-De igen anya, mindjárt indulok csak még berakok pár dolgot.
-Rendben, vigyelek el kocsival?
-Ó igen az jó lenne.
És így elindultunk a drága suli felé. Persze tudom hogy sokan még a „suli” szót is utálják de én kifejezetten szeretem, persze nem a tanulás miatt, hanem hogy ott azt tanulom amit szeretek, és persze a barátaim miatt, mivel belőlük is van jó pár.
-Na akkor majd délután találkozunk.
-Rendben anyu
-Jöjjek érted ma??
-Nem kell köszi, haza sétálok.
-Oké akkor szia,kicsim.
-Szia
Hmm ez a látvány, a művészeti suli. Akkor menjünk be. Az első, vagyis a második órám a 110-es terembe lesz, ének óra. Hát tök jó kora reggel énekkel kezdeni. Imádok énekelni de azért kora reggel az embernek semmi kedve hozzá. Kicsit korábban ide értem, de nem baj lemegyek az aulába és megvárom a barátaimat amíg ők is megérkeznek. Addig is előveszem azt a kottát amit a tanárnő kiadott és, megpróbálok behangolni. De mire észrevettem már meg is érkezett a legjobb barátnőm, Kíra.
-Szia Szandra.
-Szia hogy vagy?
-Köszi jól, és te? Hogy hogy már ilyen hamar itt vagy?
-Én is jól vagyok, hát tudod milyen anyukám, mindig elfelejti hogy ilyenkor nincs első órám és én inkább hamarabb bejöttem mert már unatkoztam otthon.
-Hogy mit mondtál? Unatkoztál? Jaj Szandra nállatok nem lehet unatkozni.
-Ez így van, de nem baj itt vagyok az a lényeg.
-Az bizony
Még volt pár perc kicsengőig így elkezdtük még gyorsan átnyálazni Kírával hogy milyen volt a hétvégénk. Ki is csengettek, és a többiek is megérkeztek.
-Ó lejössz velem a szekrényhez, lent hagytam a könyvem?- kérdezte Kíra
-Igen persze, menjünk gyorsan.
Aztán mire felértünk becsöngettek és a tanár nő is jött.
-Nos mindenkinek Jó reggelt, remélem jól telt a hétvégétek, de akkor kezdjük is az órát. Szeretném ha mindenki elénekelné a Try című dalt amit kiattam hogy tanuljátok meg. Ki szeretne az első lenni?
-Hát Miss.Journe megpróbálhatom.
-Rendben gyere Kíra.
Hát igen nem szeretek első lenni ezért gyorsan szóltam Kírának hogy menjen ő először. De azt elmondhatom hogy Kírának is nagyon szép hangja van, persze itt mindenkinek az. Picit elgondolkoztam és mire megint észbe kaptam már az én nevemet kürtölték a többiek.Biztos lemaradtam valamiről mert nem hallodtam hogy én jövök.
-Szandra gyere és próbáld meg te is
-Rendben Miss. Journe
Aztán elkezdtem. Meglepődtem hogy milyen jól sikerült, mert a hétvégén abszolút semmit nem gyakoroltam, csak ma reggel átolvastam és ennyi volt.
-Tökéletes Szandra, látom sokat gyakoroltál. Gyerekek így kell egy dalt érzelmekkel elénekelni. Köszönjük Szandra, leülhetsz.
Hát nem értettem miért volt odáig a tanárnő, még hogy gyakoroltam *-*. Azt hittem elkacagom magam amikor leültem. Még egyszer, én hogy sokat gyakoroltam?? Háát érdekes. Na mindegy. Hamar eltelt az óra és már jött a következő óra, aztán a többi. Gyorsan eltelt a napom, e-közben pedig sokat nevettünk a barátaimmal. Már nem volt több órám ma, így elmentem ebédelni. Aztán pedig lassan hazasétáltunk Kírával. Mivel nem messze lakik tőlünk így mindig együtt megyünk haza. Kb 20 perc a séta, és jól is esett mivel jó idő volt és ilyenkor nagyon szeretek sétálgatni.
- Hát szia Kíra majd akkor holnap talizunk.
- Okés, majd holnap de szerintem ma még felhívlak, tudod szeretünk pletykálni.
-Ja igen :P majd akkor beszélünk.
-Oké szia
-Szia
Így egyedül mentem tovább. Volt a közelben egy szép park, és én valahogy éhes lettem az illatra, így mentem és vettem magamnak egy hot dogot.
-Hmm ez jól esett.
De most már gyorsan megyek hazafelé mert anyukám már nem tudja merre lehetek.
-Végre kicsim, merre jártál?
-Ó hát tudod anyu beszélgettünk Kírával, így elment az idő.
-Jó rendben, és mi volt a suliban?
-Hát semmi különös, kaptam egy 5-öst énekből, meg elestem táncon és kicsit megzúzódott a kezem.
-Ó biztos hogy jól vagy?
-Igen semmi különös, nem fáj nyugi
-Rendben akkor pakolj le és menj leckét írni
-Pesze anyu már tudom.
Sokszor még úgy kezel mint egy 5 évest akinek még meg kell mondani hogy „Drágám, irány leckét írni” én ezeket már tudom, de hát nem baj, elnézem neki.
Nem sok házim volt, így gyorsan megcsináltam és felhívtam a barátnőimet nincs-e kedvük kicsit shoppingolni.
-Héé na hiányoztam??
-Ó szia Szandra, hát te?? Nem úgy volt hogy este beszélünk?
-De igen csak nem volt sok házim és gondolom így neked sincs valami sok. Nem megyünk el vásárolni??Felhívom még Mesit és Lilit.
-Hát még van egy kis házim de 20 perc múlva ráérek. Felőlem mehetünk.
-Okés akkor 20 perc múlva ott leszek nállatok.
-Rendben
Így gyorsan átöltöztem, és felvettem a kedvenc táskám.Aztán 20 perc múlva elindultam. Lilit tudtam csak elérni, mert Mesi büntiben van, nem rég egy házibuliban tök részegen ment haza így 1 hónap szobafogság, íjj hát nem lennék a helyébe.
-Szia Lili, mehetünk?
-Igen menjünk.
-Holnap hány órád lesz?
-Öhm azt hiszem 6
- Nekem is, tökjó.
-Igen
-Héé hallodtad hogy 3 új tanuló jön a suliba?
- Nem, tényleg? És fiúk vagy lányok?
-Mindhárom fiú.
-Ú akkor legeltethetjük a szemünket.
-Héé csak lassabban, nem emléxel hogy neked van pasid?
-Ja igen, na tudod csak hülyülök.
-Ó hát persze Szandra, a suli legdögösebb pasija a tiéd és itt viccelődsz?
-Okés visszaszívtam, de erről Joe ne tudjon oks?
-Tudod hogy tudok titkot tartani.
-Tudom
És így eltrécseltük az „utat”.
-Hééé hát ki ez a dögös kúrva?
-Ajj Szandra, hát nem vok az.
-Tudom, tudod csak hülyülök :P
-Okés tudom, kis ribim.
-Na mehetünk csajok?
-Iráány a shopping
Így eltelt az egész délután, és persze megint csak vásároltunk nagyon. Hűű ha ezt az apám meglátja, hmm azt hiszem hétvégéig kikapcsolom magam. De nem baj, mivel apuci pici kislánya vagyok így nem sokáig haragszik. De ez az apucis dolog nem mindig jó. Főleg ha a pasikról van szó. Joe-val már 8 hónapja vagyunk együtt és még mindig nem jöhet be a házba se, hála az én édes apukámnak.Persze ne gondoljatok rosszra, de az jó lenne ha esetleg meg mutathatnám neki a házat. Na mindegy.
Volt este 8 óra mire hazaértünk, és egyből elkezdtek faggatni anyuék hogy merre jártam.
-Hol voltál eddig kisasszony?
-Jaj apu a csajokkal voltam „sétálni”.
-Aha sétálni, megnézhetem a pénztárcád?
-Miért?
-Csak kiváncsi vagyok hogy merre voltatok ti „sétálni”
-Jó okés vásárolni voltunk, de nem sok mindent vettem
-Hát azt látom, 4 nagy szatyorral jössz haza és hogy nem sok mindent vettél.
-Hát ahoz képest mennyi mindent szoktam venni.
-Ne szemtelenkedj.
-Oké bocsi apu, a hétre kikapcsolom a shopingos énem.
-Hát én is így gondoltam.De most menj fel és feküdj le, holnap suli
-Igen apu tudom.
És megint csak az az 5 éves kori kezelés. „Menj fel és feküdj le” mintha nem tudnám hogy holnap suli van. De megfogadtam és felmentem. Lezuhanyoztam gyorsan és bebújtam az ágyba. Kicsit még tévéztem, és mikor ki akartam kapcsolni a tv-t egyszer csak… megcsörrent a telefonom.Joe volt az.
-Szia mondd gyorsan mert épp aludni készülök.
-Szia, hát így fogadod a pasid?
-Ó hát bocsi de fáradt vagyok
-Mit csináltál ma?
-Voltam vásárolni a csajokkal
-És senki mással?
-Jaj már megint féltékenykedsz. Ezt én is kérdezhetném tőled. Nem is tudom ki csalt meg már vagy 10-szerre.
-De te mégis megbocsátasz.
-Igen, mert édes vagy.
-Te is.
-Na jó most már tényleg szunyálnom kell, majd holnap beszélünk a suliban.Apropó suli? Hogy hogy nem voltál ma?
-Ja igen, tudod voltunk a bandával egy meghalgatáson és azt hiszem jól sikerült.
- Ó tényleg? Ez nagyszerű. Remélem sikerül.
-Én is.
-Na jó mostmár tényleg megyek.Jó légy, puszillak.
-Okés Jó éjt, szeretlek.
És letettem. Kedvelem Joe-t, nagyon is, de még nem tudom neki kimondani azt a szót.
Hát igen erre ébredek minden nap, kivéve hétvégén.
-Siess mert elkésel a suliból.
-Rendben anyu mindjárt megyek.
Hát muszáj kikászálódni az ágyból, pedig ma nincs első órám és akkor is reggel 6-kor kell kelnem.Mért?? Mert a drága anyukám sosem tudja megjegyezni.
-Kész a reggeli, egyél valamit. Még nem vagy felöltözve??Elfogsz késni a suliból.
- Anya emlékszel hogy Hétfőn sosincs első órám??.
- Ja igen ne haragudj kicsim.
-De azért jöhet az a fincsi pirítós.
Na hát akkor bemutatkoznék,Szandrá-nak hívnak 14 éves vagyok és most kezdtem a Középiskolát a Los Angelesi művészeti suliban,ahol táncolok, éneklek, és még színészkedni is tanulok. Május eleje van, és eddig nagyon tetszik a suli. Mindenki tökre kedves velem, és az osztálytársakat is bírom. Az apukámnak van egy nagy cége, az anyukám pedig régebben egy bárban énekelt, így találkozott apuval, na de ez egy másik sztori…. Jelenleg anyukám nem dolgozik sehol, hanem itthon van a 4 éves húgommal, Stellával. Van egy bátyám is aki most 16 éves. Mindkettő tesómmal elég jóban vagyok, persze szoktunk veszekedni de nem sokat. Elég jól élünk, de ne gondoljátok azt hogy mi olyan elkényeztetett gyerekek vagyunk, nem dehogy is. A szüleink arra neveltek hogy meg kell küzdeni azért amit akarunk, legyen ez bármi. Tudok zongorázni, és gitározni is, a zene a mindenem. Nagy vágyam hogy egyszer híres énekes/színésznő legyek, és ezért harcolni is fogok. Hát röviden ennyit rólam…
-Megyek felöltözök
-Rendben
Hát most olyan sportos kedvembe vagyok, így gyorsan felvettem egy csőnacit,egy egyszerű fehér felsőt, és az imádott converse csukámat. Gyorsan megmosakodtam,megfésülködtem és mire észbekaptam már indulnom kellett.
-Jaj drágám már 7:30 van, nem indulsz lassan?
-De igen anya, mindjárt indulok csak még berakok pár dolgot.
-Rendben, vigyelek el kocsival?
-Ó igen az jó lenne.
És így elindultunk a drága suli felé. Persze tudom hogy sokan még a „suli” szót is utálják de én kifejezetten szeretem, persze nem a tanulás miatt, hanem hogy ott azt tanulom amit szeretek, és persze a barátaim miatt, mivel belőlük is van jó pár.
-Na akkor majd délután találkozunk.
-Rendben anyu
-Jöjjek érted ma??
-Nem kell köszi, haza sétálok.
-Oké akkor szia,kicsim.
-Szia
Hmm ez a látvány, a művészeti suli. Akkor menjünk be. Az első, vagyis a második órám a 110-es terembe lesz, ének óra. Hát tök jó kora reggel énekkel kezdeni. Imádok énekelni de azért kora reggel az embernek semmi kedve hozzá. Kicsit korábban ide értem, de nem baj lemegyek az aulába és megvárom a barátaimat amíg ők is megérkeznek. Addig is előveszem azt a kottát amit a tanárnő kiadott és, megpróbálok behangolni. De mire észrevettem már meg is érkezett a legjobb barátnőm, Kíra.
-Szia Szandra.
-Szia hogy vagy?
-Köszi jól, és te? Hogy hogy már ilyen hamar itt vagy?
-Én is jól vagyok, hát tudod milyen anyukám, mindig elfelejti hogy ilyenkor nincs első órám és én inkább hamarabb bejöttem mert már unatkoztam otthon.
-Hogy mit mondtál? Unatkoztál? Jaj Szandra nállatok nem lehet unatkozni.
-Ez így van, de nem baj itt vagyok az a lényeg.
-Az bizony
Még volt pár perc kicsengőig így elkezdtük még gyorsan átnyálazni Kírával hogy milyen volt a hétvégénk. Ki is csengettek, és a többiek is megérkeztek.
-Ó lejössz velem a szekrényhez, lent hagytam a könyvem?- kérdezte Kíra
-Igen persze, menjünk gyorsan.
Aztán mire felértünk becsöngettek és a tanár nő is jött.
-Nos mindenkinek Jó reggelt, remélem jól telt a hétvégétek, de akkor kezdjük is az órát. Szeretném ha mindenki elénekelné a Try című dalt amit kiattam hogy tanuljátok meg. Ki szeretne az első lenni?
-Hát Miss.Journe megpróbálhatom.
-Rendben gyere Kíra.
Hát igen nem szeretek első lenni ezért gyorsan szóltam Kírának hogy menjen ő először. De azt elmondhatom hogy Kírának is nagyon szép hangja van, persze itt mindenkinek az. Picit elgondolkoztam és mire megint észbe kaptam már az én nevemet kürtölték a többiek.Biztos lemaradtam valamiről mert nem hallodtam hogy én jövök.
-Szandra gyere és próbáld meg te is
-Rendben Miss. Journe
Aztán elkezdtem. Meglepődtem hogy milyen jól sikerült, mert a hétvégén abszolút semmit nem gyakoroltam, csak ma reggel átolvastam és ennyi volt.
-Tökéletes Szandra, látom sokat gyakoroltál. Gyerekek így kell egy dalt érzelmekkel elénekelni. Köszönjük Szandra, leülhetsz.
Hát nem értettem miért volt odáig a tanárnő, még hogy gyakoroltam *-*. Azt hittem elkacagom magam amikor leültem. Még egyszer, én hogy sokat gyakoroltam?? Háát érdekes. Na mindegy. Hamar eltelt az óra és már jött a következő óra, aztán a többi. Gyorsan eltelt a napom, e-közben pedig sokat nevettünk a barátaimmal. Már nem volt több órám ma, így elmentem ebédelni. Aztán pedig lassan hazasétáltunk Kírával. Mivel nem messze lakik tőlünk így mindig együtt megyünk haza. Kb 20 perc a séta, és jól is esett mivel jó idő volt és ilyenkor nagyon szeretek sétálgatni.
- Hát szia Kíra majd akkor holnap talizunk.
- Okés, majd holnap de szerintem ma még felhívlak, tudod szeretünk pletykálni.
-Ja igen :P majd akkor beszélünk.
-Oké szia
-Szia
Így egyedül mentem tovább. Volt a közelben egy szép park, és én valahogy éhes lettem az illatra, így mentem és vettem magamnak egy hot dogot.
-Hmm ez jól esett.
De most már gyorsan megyek hazafelé mert anyukám már nem tudja merre lehetek.
-Végre kicsim, merre jártál?
-Ó hát tudod anyu beszélgettünk Kírával, így elment az idő.
-Jó rendben, és mi volt a suliban?
-Hát semmi különös, kaptam egy 5-öst énekből, meg elestem táncon és kicsit megzúzódott a kezem.
-Ó biztos hogy jól vagy?
-Igen semmi különös, nem fáj nyugi
-Rendben akkor pakolj le és menj leckét írni
-Pesze anyu már tudom.
Sokszor még úgy kezel mint egy 5 évest akinek még meg kell mondani hogy „Drágám, irány leckét írni” én ezeket már tudom, de hát nem baj, elnézem neki.
Nem sok házim volt, így gyorsan megcsináltam és felhívtam a barátnőimet nincs-e kedvük kicsit shoppingolni.
-Héé na hiányoztam??
-Ó szia Szandra, hát te?? Nem úgy volt hogy este beszélünk?
-De igen csak nem volt sok házim és gondolom így neked sincs valami sok. Nem megyünk el vásárolni??Felhívom még Mesit és Lilit.
-Hát még van egy kis házim de 20 perc múlva ráérek. Felőlem mehetünk.
-Okés akkor 20 perc múlva ott leszek nállatok.
-Rendben
Így gyorsan átöltöztem, és felvettem a kedvenc táskám.Aztán 20 perc múlva elindultam. Lilit tudtam csak elérni, mert Mesi büntiben van, nem rég egy házibuliban tök részegen ment haza így 1 hónap szobafogság, íjj hát nem lennék a helyébe.
-Szia Lili, mehetünk?
-Igen menjünk.
-Holnap hány órád lesz?
-Öhm azt hiszem 6
- Nekem is, tökjó.
-Igen
-Héé hallodtad hogy 3 új tanuló jön a suliba?
- Nem, tényleg? És fiúk vagy lányok?
-Mindhárom fiú.
-Ú akkor legeltethetjük a szemünket.
-Héé csak lassabban, nem emléxel hogy neked van pasid?
-Ja igen, na tudod csak hülyülök.
-Ó hát persze Szandra, a suli legdögösebb pasija a tiéd és itt viccelődsz?
-Okés visszaszívtam, de erről Joe ne tudjon oks?
-Tudod hogy tudok titkot tartani.
-Tudom
És így eltrécseltük az „utat”.
-Hééé hát ki ez a dögös kúrva?
-Ajj Szandra, hát nem vok az.
-Tudom, tudod csak hülyülök :P
-Okés tudom, kis ribim.
-Na mehetünk csajok?
-Iráány a shopping
Így eltelt az egész délután, és persze megint csak vásároltunk nagyon. Hűű ha ezt az apám meglátja, hmm azt hiszem hétvégéig kikapcsolom magam. De nem baj, mivel apuci pici kislánya vagyok így nem sokáig haragszik. De ez az apucis dolog nem mindig jó. Főleg ha a pasikról van szó. Joe-val már 8 hónapja vagyunk együtt és még mindig nem jöhet be a házba se, hála az én édes apukámnak.Persze ne gondoljatok rosszra, de az jó lenne ha esetleg meg mutathatnám neki a házat. Na mindegy.
Volt este 8 óra mire hazaértünk, és egyből elkezdtek faggatni anyuék hogy merre jártam.
-Hol voltál eddig kisasszony?
-Jaj apu a csajokkal voltam „sétálni”.
-Aha sétálni, megnézhetem a pénztárcád?
-Miért?
-Csak kiváncsi vagyok hogy merre voltatok ti „sétálni”
-Jó okés vásárolni voltunk, de nem sok mindent vettem
-Hát azt látom, 4 nagy szatyorral jössz haza és hogy nem sok mindent vettél.
-Hát ahoz képest mennyi mindent szoktam venni.
-Ne szemtelenkedj.
-Oké bocsi apu, a hétre kikapcsolom a shopingos énem.
-Hát én is így gondoltam.De most menj fel és feküdj le, holnap suli
-Igen apu tudom.
És megint csak az az 5 éves kori kezelés. „Menj fel és feküdj le” mintha nem tudnám hogy holnap suli van. De megfogadtam és felmentem. Lezuhanyoztam gyorsan és bebújtam az ágyba. Kicsit még tévéztem, és mikor ki akartam kapcsolni a tv-t egyszer csak… megcsörrent a telefonom.Joe volt az.
-Szia mondd gyorsan mert épp aludni készülök.
-Szia, hát így fogadod a pasid?
-Ó hát bocsi de fáradt vagyok
-Mit csináltál ma?
-Voltam vásárolni a csajokkal
-És senki mással?
-Jaj már megint féltékenykedsz. Ezt én is kérdezhetném tőled. Nem is tudom ki csalt meg már vagy 10-szerre.
-De te mégis megbocsátasz.
-Igen, mert édes vagy.
-Te is.
-Na jó most már tényleg szunyálnom kell, majd holnap beszélünk a suliban.Apropó suli? Hogy hogy nem voltál ma?
-Ja igen, tudod voltunk a bandával egy meghalgatáson és azt hiszem jól sikerült.
- Ó tényleg? Ez nagyszerű. Remélem sikerül.
-Én is.
-Na jó mostmár tényleg megyek.Jó légy, puszillak.
-Okés Jó éjt, szeretlek.
És letettem. Kedvelem Joe-t, nagyon is, de még nem tudom neki kimondani azt a szót.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
You can replace this text by going to "Layout" and then "Page Elements" section. Edit " About "
Üzemeltető: Blogger.
